Az ének szövege
- Az Úr Isten az én világosságom / És üdvösségem, hát kitől félnék? / Ő életemnek ereje, jól tudom: / Ki volna hát, akitől rettegnék? / Midőn a kegyetlen gonosztévők / Mint ellenségim énreám törnek, / Hogy engemet ugyan lenyeljenek: / Megbotlanak, és mind elesnek ők.
- Hogyha táborral körülvennének is, / De mégsem félne semmit én szívem; / Habár az ellenség között volnék is: / Őbenne vetném mégis reményem. / Egy dolgot kívántam én az Úrtól, / Melyet még most is kérek nagy bízván: / Hogy lakhassam az Úrnak házában, / Míg e földön élek jóvoltából.
- Melyet én azért kérek, hogy meglássam / Az Úrnak felséges dicsőségét, / És ő szent templomát látogathassam, / Mely tiszteletére építtetett. / Mert engem hajlékába béfedez / Én háborúságimnak idein, / És elrejt engem rejtekhelyein, / Magas sziklára bizton fölhelyez.
- És az én fejemet ő felemeli / Ellenségimen, kik körülvettek; / Azért az ő hajlékában őnéki / Felszóval áldozom, és éneklek: / Uram, mikor hozzád felkiáltok, / Figyelj énrám, és hallgass meg engem; / Kegyelmezz meg, légy gyámolom nékem, / Midőn tehozzád szívből óhajtok!
- Tefelőled ezt mondja az én szívem: / Keressétek az én szent színemet! / Azért nékem is ez igyekezetem: / Nézhessem, Uram, te szent színedet. / Ne fordítsd el hát orcádat tőlem, / Szolgádat ne vesd el haragodban; / Vigasztalj meg nyomorúságimban: / Segíts meg, Uram, ne hagyj el engem!
- Mert mind én atyám s anyám elhagy engem, / De az Úr kegyesen hozzá vészen. / Mutasd meg, Uram, te utadat nékem, / Ellenség ellen tarts ösvényedben! / Kívánságukra ellenségimnek / Ne adj engemet, mert sokan vannak, / Kik ellenem hamisságot szólnak, / Hazudnak, és erőszakot tesznek.
- Ha nem hittem volna, hogy még éltemben / Jóvoltát az Úrnak meglátandom / Az élőknek földén: hát immár régen / Odalett volna minden én dolgom. / Várjad azért bizonnyal az Urat, / Légy víg és bátorságos szívedben, / Mert téged megtart a nagy Úr Isten, / Csak tőle várjad hát oltalmadat.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1., 5–7.
Meghallgatható dallama
Minden félelmünk abból a forrásból származik, hogy túlságosan aggodalmaskodunk az életünket illetően, miközben nem ismerjük el, hogy Isten annak megőrzője. Nem lesz tehát nyugalmunk mindaddig, amíg el nem jutunk arra a meggyőződésre, hogy életünk kellőképpen védett, hisz az Ő mindenható hatalma óvja azt - írja Kálvin e zsoltár magyarázatánál.