Az ének szövege
Én az Úr Istenhez kiálték, Mikoron nagy ínségben valék, És be nem fogá az ő fülét. Hallgasd meg, Uram, kérésemet! A népeknek hazug szájától, Hamis nyelvek gyalázatjától, Életemet e veszélytől Tartsd meg kegyelmességedből!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama
Ezzel a zsoltárral kezdődnek a bibliában Grádicsok éneke – elnevezéssel ellátott zarándok-énekek. Már 5Móz 12,5-7-ben intézkedést olvasunk arról, hogy minden hívő zsidónak kötelessége évenként a három fő ünnepen, de legalább azok közül egyiken felzarándokolni a jeruzsálemi templomba, az Úr földi lakóhelyére.
Ezt az elnevezést a 120-tól a 134-ig terjedő, együttvéve tizenöt zsoltár viseli. A cím héber szava (maaláh) felmenetelt, felvonulást, másrészt azonban lépcsőfokot is jelent. Ezt úgy lehet magyarázni, hogy, mivel a jeruzsálemi templomban a nők számára kijelölt helyről a férfiak helyére éppen tizenöt lépcsőfok vezetett fel, a férfi zarándokok csoportjainak bevonulásakor a léviták ezeken a lépcsőfokokon állva énekelték el egymás után a zarándok-zsoltárokat. De van olyan magyarázat is, hogy maguk a zarándok-csoportok is énekelték őket sorban egymás után, miközben mentek a szent város felé. (Csomasz Tóth K.)