Digitális Református Énekeskönyv

119. Az oly emberek nyilván boldogok

zsolt-119.jpg

Az ének szövege

A

  1. Az oly emberek nyilván boldogok, / Kik igazsággal járnak életükben, / Isten törvényére vagyon gondjuk,
    És aszerint élnek minden időben, / Szent bizonyságit akik megőrzik, / És az Istent szívük szerint keresik.
  2. Boldogok azok is, mondom nyilván, / Akik hamisságot nem cselekednek, / De mindenkor az Úr útjaiban
    Járnak, és szent ártatlanságban élnek. / Meghagytad, hogy a te parancsodat / Jól megőrizzük, minden mondásodat.
  3. Vajha én oly boldoggá lehetnék, / Hogy járhatnék a te szent utaidban, / És engedhetnék szent törvényednek!
    Ha te parancsod nézhetném valóban, / És azt szívemben bizonnyal hinném, / Hogy soha semmi szégyenbe nem esném!
  4. Hálát adok néked teljes szívből, / Hogy megtanítasz te ítéletidre, / Melyek tiszták minden hiba nélkül!
    Megtartom, és gondom lesz törvényidre, / De kérlek téged, ó, én Istenem, / Hogy soha örökké ne hagyj el engem!

    B
  5. Beszéld el, mit tégyenek az ifjak, / Hogy élhessenek ők feddhetetlenül? / Szent igéd szerint útjukat szabják.
    Én téged kerestelek szüntelenül; / Kérlek, Úr Isten, teljes szívemből: / Eltévelyednem ne hagyj törvényedtől.
  6. A te igédet rejtem szívemben, / Hogy semmi bűnnel ne bántsalak téged, / De megmaradjak te ösvényedben,
    Minden dolgomban megtartom törvényed. / Ó, áldott Isten, taníts engemet, / Hogy igazán értsem rendelésedet!
  7. Ítéletedet én ajakimmal, / És a te szádnak ő kegyes beszédét / Előszámlálom hálaadással,
    Szent kötéseddel biztatom én szívem; / Bizonyságidon örvendez lelkem, / Mik gazdagságnál kedvesebbek nékem.
  8. Szüntelen nékem gyönyörűségem / Vagyon csak a te parancsolatidban, / Te útjaidat gyakran említem,
    Hogy el ne essem valaha azokban. / Szent igazságodban minden kedvem, / És te ösvényed én el nem tévesztem.

    C
  9. Cselekedd ezt szolgáddal kegyesen, / Hogy én élhessek tovább e világban, / És szent igédet megtartsam híven!
    Én szemeimet nyisd meg világosan, / Hogy a te törvényed megtekintsem, / És annak csudáit eszembe végyem!
  10. Míg itt, e földön én járok-kelek, / Ne rejtsd el tőlem parancsolatidat, / Kívánságomban mert elepedek,
    És igen vágyom szent igazságodat! / Ítéletedhez az én szívemben / Nagy kívánságom volt minden időben.
  11. A kevélyeket, Uram, megrontod, / Átkozottak és büntetésre méltók, / Akik megvetik parancsolatod.
    Forduljon el rólam ő gyalázatjuk, / Kik csak azért gyalázzák szolgádat, / Mert megőrzi a te bizonyságidat.
  12. A fejedelmek énreám törnek, / Ha összegyűlnek, de a te hű szolgád / Szentségét nézi ítéletednek,
    Amely szívemnek igaz örömet ád. / Bizonyságid nékem vigasságim, / És minden dolgomban tanácsadóim.

    D
  13. De lám, a porban hever életem, / Mintha vitetném majd a koporsóba; / Szent igéd szerint élessz meg engem!
    Útjaimat midőn előszámlálva / Felkiálték, te nyomban feleltél; / Rendelésidre taníts meg jókedvvel.
  14. Add értenem parancsolatidat, / Hogy elmélkedjem a te csodáidról! / És elmémben foglalom azokat,
    Szívem keserűség miatt kicsordul! / Ígéreted szerint segíts engem, / Hogy tőled ismét megerősíttessem!
  15. A hamis útról, Uram, téríts el, / Törvényeidnek vezérelj útjára, / Min ember járhat szép csendességgel!
    Juttass kegyesen szent igazságodra! / Ítéletedet én elfogadom, / És igazságod szemem előtt tartom.
  16. Bizonyságidra hajtom szívemet, / És életemet aszerint rendelem. / Szégyenvallástól ments meg engemet!
    Mivel most kitárod bennem én szívem, / Parancsolatidra lesz nagy gondom, / És víg örömmel azokat megtartom.

    E
  17. Én Istenem, taníts útjaidra, / Hogy szent törvényedre gondot viseljek, / És azokat megtartsam mindenha!
    Adj értelmet, Uram, igazgass, kérlek, / Hogy törvényedet őrizzem híven, / És mindenkor megtartsam én szívemben.
  18. Vezess, hogy benned leljem örömöm, / Mutasd meg parancsolatid ösvényét, / Mert azokban igen gyönyörködöm!
    Te rendelésedre hajtsad szívemet! / Szent bizonyságid vegyem eszembe, / És ne hagyj esnem telhetetlenségbe!
  19. Fordítsad el az én szemeimet, / Hiábavalókat hogy ne nézzenek; / A te utadban éltess engemet!
    Bétöltését láttasd ígéretednek / Szolgáddal, aki tégedet tisztel / És mindenkor fél alázatos szívvel.
  20. Végy el rólam minden gyalázatot, / Melytől én igen félek és rettegek! / Ítéletid jók s csodálatosak,
    Én megtanulni igen örvendezek. / Gyönyörködik törvényedben szívem, / És igazságban éltess, Uram, engem!

    F
  21. Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed, / És segedelmed adjad, hogy láthassam! / Ígéretedből vélem ezt tegyed,
    Hogy szájukat azoknak befoghassam, / Akik engemet gyaláznak szörnyen, / Mert bízom a te szent ígéretedben!
  22. Szent, igaz igéd ne vedd el tőlem, / Hogy az mindenkor legyen az én számban! / A te beszéded én reménységem,
    Te törvényedet szívemben foglalván. / És azt megtartom én minden módon, / Aszerint élvén most és mindenkoron.
  23. Szüntelen járok én nagy örömmel, / Mert parancsolataidat követem; / Szívem mindenkor azokra figyel.
    A királyok előtt bízvást beszélem / A te bizonyságidat, melyektől / Nem rettenek meg, nem félek szégyentől.
  24. Gyönyörködöm a te törvényedben, / Szent parancsolataidat szeretem / Mindenek felett egész éltemben.
    Én kezeimet készen felemelem / A te kegyelmes parancsaidra, / És én azokról beszélek mindenha.

    G
  25. Gondold meg azt, és jusson eszedbe, / Amit szolgádnak egyszer megígértél, / Jó reménységet adván szívembe!
    Minden ínségben vagyok bátor szívvel, / Mert szent beszéded bizony engemet / Megújít, és megtartja életemet.
  26. A kevély népek csúfolnak engem, / És nevetnek, de nem gondolok vélek, / Hogy törvényedet azért megvetném,
    De a te ítéletidre tekintek, / Melyeknek örök voltát jól tudom, / És magamat azokkal vigasztalom.
  27. És miként az istentelen népek, / Kik elszakadtak a te törvényedtől, / Gondolatimnak nagy bút szereznek:
    Emlékezésem a te szerzésedről / Ének volt nékem nagy örömömben, / Bujdosásimnak minden ő helyükben.
  28. Sem éjjel, sem nappal meg nem szűnöm / A te nevedről gyakran emlékezni; / Szent parancsolatidat keresem,
    Főképpen erre szoktam vágyakozni. / Minden előtt magamban elszántam, / Hogy a te törvényedet én megtartsam.

    H
  29. Hiszem, te vagy az én örökségem, / Teljes erőmmel azért azon lészek, / Hogy a te igédet megőrizzem.
    A te színed előtt szívből könyörgök: / Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnekem, / Mert ígéreted megvigasztal engem!
  30. Jól meggondolom az én utamat, / Hogy a jó útról el ne tévelyedjem; / Arra vezérlem minden gondomat,
    Bizonyságidra lábamat térítem. / Igen sietek, nem kések semmit, / Hogy megtarthassam szent parancsolatid.
  31. Megfosztottak az istentelenek, / Elpusztítának, de mindazonáltal / Törvényid tőlem nem felejtetnek.
    Éjfélkor is fölkelek vigassággal, / És tégedet dicsérlek és áldlak / Ítéletéért szent igazságodnak.
  32. Az oly népekhez adom magamat, / Kik téged félnek, és tereád néznek, / És megtartják parancsolatidat.
    Bőségével te kegyelmességednek / Teljes e világ, azért, én Uram, / Szent törvényedre tőled taníttassam!

    I
  33. Íme, szegény szolgáddal jót tettél, / Szent ígéreted szerint megsegítél, / Min most is örvendek tiszta szívből.
    Taníts, és áldj engem jó értelemmel! / Engedd meg nékem ismeretedet, / Mert igaznak ismerem törvényedet.
  34. Mielőtt büntetésed szenvedtem, / Az igaz utat elvétettem vala, / Most életem igédhez rendelem,
    Szorgalmatossággal tekintek arra. / Uram, kegyelmes és irgalmas vagy, / Azért szerzésedre engemet oktass.
  35. Ellenim rólam hamisan szólnak. / De én megtartom te szent törvényedet, / Megőrizem parancsolatidat.
    Gonosz a szívük és megkeményedett, / Én pedig a te szent törvényedben / Gyönyörködöm mind egész életemben.
  36. Jómra lett nékem, hogy megalázál, / Hogy megtanuljam a te törvényedet, / Min igyekezem nagy óhajtással.
    Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét, / Mit az emberek nagyra becsülnek, / Törvényedhez képest tartok semminek.

    K
  37. Kezeiddel formáltál engemet, / Taníts meg azért parancsolatidra, / Hogy törvényidnek tudjam értelmét.
    És ezen indulnak nagy vigasságra / Az istenfélők, látván e dolgot, / Hogy igédbe vetem bizodalmamat.
  38. Igaz vagy, Uram, ítéletidben, / Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan, / Engem is méltán büntetsz ekképpen.
    Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban, / Hogy én megvigasztaltassam megint / Szolgádnak mondott ígéreted szerint!
  39. Nagy irgalmadat mutasd meg nekem, / Hogy éljek, mert csak a te törvényedbe’ / Vagyon minden én gyönyörűségem.
    A kevélyek essenek nagy szégyenbe, / Kik engem hamis okkal terhelnek, / De én a te törvényedről beszélek.
  40. Térjenek hozzám mostan mindenek, / Kik téged félnek, törvényed tisztelik, / És a te bizonyságidnak hisznek!
    Tiszta én szívem, el sem tévelyedik, / De megtartja a parancsolatot, / Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.

    L
  41. Lelkem elfogy nagy kívánságában, / Midőn várom a te segedelmedet; / Bízván igédnek fogadásában,
    Elfárasztom bár az én szemeimet / Nagy várakozás miatt, így szólva: / Mikor vigasztalsz meg engem valóba’?
  42. Noha én csaknem hasonló vagyok / Füstben megszáradt, elaszott tömlőhöz, / Szerzéseidre mégis gondolok.
    Meddig kell várnom, mikor látsz ügyemhez? / Meddig halasztod ítéletedet, / Hogy megbüntesd én ellenségeimet?
  43. A kevélyek, kik szent törvényedet / Megvetik, titkon nekem vermet ásnak, / De ha tekintjük szent szerzésidet,
    Parancsolatid mind jók és igazak. / Nagy méltatlanul kergetnek engem, / Tarts meg azért, és légy én segedelmem!
  44. Csaknem elvesztének ők engemet, / És majd ugyan eltörlének e földről, / Mégsem hagyom el szent törvényedet,
    Tartsd meg én éltem kegyelmességedből, / Hogy megtartsam Felséged kötésit, / És megőrizzem minden bizonyságit.

    M
  45. Mindörökké, Uram, a te igéd / Megáll és megtart a magas mennyekben, / Azonképpen isteni hűséged
    Megmarad örökre minden időben, / Mint a széles föld, mit te alkottál, / Mely ő helyében mindenkoron megáll.
  46. Mind ma és mindörökké megállnak, / Amiket te rend szerint teremtettél, / És teneked mindenek szolgálnak.
    Hogyha magamat a te törvényeddel / Nem vigasztaltam volna, már régen / Elvesztem volna én nagy ínségemben.
  47. Nem felejtem el szent törvényedet, / És gondot tartok parancsolatidra, / Mert te azokban éltetsz engemet.
    Tekints, Uram, kegyelmesen szolgádra! / Légy segítségem, mert tied vagyok, / És törvényednek őrzésire vágyok.
  48. Istentelenek énreám titkon / Leselkednek, és törnek életemre. / Én elmélkedem bizonyságidon,
    És minden dolgot ha megnézek végre, / Látom, hogy mindenek elmulandók, / De a te törvényid megmaradandók.

    N
  49. Nagy szerelmem vagyon törvényedhez, / Melyről naponként örömest beszélek, / Mert ez nékem víg örömet szerez;
    Te parancsolatid bölcsebbé tesznek / Engemet minden ellenségimnél, / Mert megmaradtam a te törvényednél.
  50. Tudósabb vagyok tanítóimnál, / Akiket már nagy bölcseknek tart minden, / Mert bizonyságod elmémben megáll.
    Még a véneknél is bölcsebb vagyok én, / Mert te törvényed szem előtt tartom, / És elmémet attól el nem fordítom.
  51. Minden hamis utat elkerülök, / Lábam ne járjon a gonosz ösvényen; / Igéd megtartásának örülök,
    Ítéletidet tekintem szüntelen. / Azoktól soha el nem távozom, / Kik által én tetőled taníttatom.
  52. A te beszéded ékes és drága, / Még a méznél is édesebb én számba’, / Kimondhatatlan gyönyörű volta.
    Igédben van bölcsességem alapja; / Bölcsességemet abban keresem, / A hamisságnak ösvényit megvetem.

    O
  53. Óránként fáklyám nékem szent igéd, / Mely világot tart nékem útjaimban, / Hogy egyenesen járjam ösvényed,
    Amelyen én járhatok bátorságban. / Megesküszöm, és néked megállom, / Hogy igazságodnak jussát megtartom.
  54. Felette igen megnyomorodtam, / Enyhíts meg, és végy fel engem ismétlen, / Amint nekem megígérted, Uram!
    Az áldozat, mit szájam neked tészen, / Kérlek, hogy légyen kedves tenálad, / Ítéletedet én tudtomra adjad!
  55. Oly nagy veszélyben forog életem, / Hogy tenyeremben hordozom lelkemet, / Szent törvényedet mégsem felejtem.
    A hitlenek, kik gyalázzák nevedet, / Tőrt vetnek nékem mindenütt széjjel, / Szent szerzésidtől mégsem távozom el.
  56. Bizonyságidat örökül bírom, / És azokat tartom drága kincsemnek, / Azokban lesz minden vigasságom!
    Szívemet hajtom a te törvényednek / Megtartására minden időben, / És azokat megőrzöm mindvégiglen.

    Ö
  57. Ösztönösen gyűlölöm azokat, / Akik mindenkor csak gonoszt gondolnak, / De szeretem én a te utadat,
    És csak tégedet tartlak oltalmamnak. / Ígéretedben van reménységem, / A te szent igéd paizsom énnékem.
  58. Gonosztevők, menjetek el tőlem, / Mert én azt mind meg akarom tartani, / Amit az Isten parancsol nekem!
    Igéd szerint siess engem táplálni, / Hogy élhessek, légy velem, Úr Isten, / Ne szégyenüljek meg reménységemben!
  59. Légy gyámolom, adj jó békességet, / Úgy leszen kedves énnekem törvényed, / Abban keresem én örömömet!
    Mindazokat te bizony elveszejted, / Kik elhajolnak igazságodtól, / És járnak minden dolgukban álnokul.
  60. Gonoszakat te elvetsz a földről, / Mint a salakot vagy ércnek szemétjét. / Szent bizonyságid szeretem szívből!
    Félelmében szívem előtted reszket! / Testem elepedt nagy rettegésbe’, / A te kemény ítéletedre nézve.

    P
  61. Békételenség nincsen kedvemre, / És igazságát megadom mindennek; / Ne adj azért azoknak kezükre,
    Akik engemet szüntelen kergetnek! / Szolgádat minden jóra vezéreld, / És a kevélyek ellen védelmezzed!
  62. Az én szemeim elfogyatkoztak, / Úgy nézik, várják te segedelmedet, / Óhajtják igazságát szavadnak,
    Ne késsél, Uram, segíts meg engemet! / Szegény szolgáddal tégy kegyelmesen, / Taníts igédre, oktass törvényedben!
  63. Szolgád vagyok, adj értelmet nekem, / Hogy érthessem a te bizonyságidat, / És jó értelmében gyönyörködjem!
    Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat, / Mert helye nincs már az igazságnak, / A te törvényid mind eltiportatnak.
  64. Azért a te szent tanításidat / Tiszta aranynál is inkább szeretem, / Mindennél feljebb tartom azokat,
    Életemet én aszerint rendelem, / Mert igaznak tartom mindenképpen, / A hamis ösvényt gyűlölöm erősen.

    R
  65. Telve bizonyságid nagy csudákkal, / Hogy azért megtarthassam én szívemben, / Azon igyekszem nagy buzgósággal.
    A te igéd, ha kik veszik eszükben, / Sötét szíveket megvilágosít, / Együgyűeket bölcsességre tanít.
  66. Felfohászkodom gyakran én számmal, / Mert én azt teljes szívemből kívánom, / Hogy törvényedet értsem bizonnyal.
    Tekints reám, és könyörülj szolgádon! / Irgalmazz nékem, lám, nagy jókedved / Azokhoz, akik szeretik szent neved!
  67. Szent igédben vezéreld utamat, / És őrizz engem minden hamisságtól, / Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat;
    Ments meg a népek nyomorgatásától, / Hogy törvényedet örömmel nézzem, / És parancsolatidat megőrizzem.
  68. Világosítsd meg orcád szolgádon, / És taníts meg, hogy én jól meggondoljam, / Beszéded engem mire tanítson!
    Könnyhullatásom szememből azértan / Mint patak ömlik, merthogy a népek / Becsületet nem adnak törvényednek.

    S
  69. Summa szerint, Uram, te igaz vagy / Mindennémű te cselekedetedbe’, / Ítéletednek igazsága nagy.
    Te igazságod vehetik eszükbe, / Bizonyságidat akik megnézik, / És parancsolatidat megőrizik.
  70. Megöl a bú nagy indulatomban, / Midőn tekintem a te szent igédet, / Hogy az ellenség csúfolja bátran,
    És elfelejti minden beszédedet. / A te szent igéd igen szép tiszta, / Szolgád azért szereti és megtartja.
  71. Én kicsiny és megalázott vagyok, / De mégsem felejtem el törvényedet, / Sőt, mindenütt arra gondot tartok.
    Szent igazságidnak nem látják végét, / Mert mindörökké ők megmaradnak; / Törvényed törvénye az igazságnak.
  72. Üldöztetem, és vagyok ínségben, / De nem gondolván az én bajaimmal, / Nagy örömöm van te törvényedben.
    Te igazságod mindörökké megáll, / Melyet jelents meg nékem kegyesen, / És bátorságos leszek életemben.

    T
  73. Teljes szívből hozzád esedezem, / Uram, hallgass meg engem kegyelmesen, / Hogy rendelésidet megőrizzem!
    Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten, / Én pedig úgy igyekezem azon, / Hogy bizonyságid megtartsam jó módon.
  74. Gyakorta reggel, virradat előtt / Könyörgésemben tehozzád kiáltok, / Igédbe vetvén reménységemet.
    Még mielőtt elmennek a virrasztók, / Az én szemeim tereád néznek, / És a te szent igédről elmélkednek.
  75. Kegyességedért halld meg beszédem, / Tartsd meg életem a te jóvoltodból, / Hadd vidámuljon meg az én szívem,
    Mert sok hitetlen nép ellenem fordul, / És engem szertelen sanyargatnak, / De a te törvényedtől távol vannak.
  76. De te énhozzám, Uram, közel vagy, / És te igédből tudom réges-régen: / Szent törvényednek igazsága nagy,
    Te bizonyságid fundáltattak szépen. / Hogy örökké megmaradnak, tudom, / És jól értem, azért nyilván kimondom.

    V
  77. Vedd eszedbe én nagy ínségemet, / Én bajaimból, Uram, szabadíts meg, / Mert nem felejtem el törvényedet!
    Fogadd fel ügyemet, és védelmezz meg, / Megtekintvén szent ígéretedet, / A halál ellen tartsd meg életemet.
  78. A gonoszoktól, minden elhiggye, / A segítség, üdvösség távol vagyon, / Mert ők nem néznek szent szerzésidre.
    Szent irgalmasságod nagy mindenkoron! / Uram, tarts meg engemet, hogy éljek / Nagy igazságából ítéletednek.
  79. Bizonyságidat én nem hagyom el, / Noha énreám nagy sok népek törnek, / Kik gyűlölnek és kergetnek széjjel;
    Ó, mily sérelmes ez az én szívemnek, / Hogy ellenségi az igazságnak / A te igéddel semmit nem gondolnak!
  80. Törvényidet én igen szeretem, / És soha el nem távozom azoktól; / Kegyességedből tartsd meg életem!
    Te igaz beszéded mindent felülmúl; / Szent ítéleti igazságodnak / Mostan és mindörökké megmaradnak.

    Ü
  81. Űznek, kergetnek a fejedelmek, / Noha senkinek semmit nem vétettem; / Szent igédtől szívemben rettegek,
    Ígéretedben örvendez én lelkem, / Mint aki talál nagy gazdagságot, / Vagy aki megnyer sok nagy drágaságot.
  82. A hazugságot igen gyűlölöm, / Semmit e földön inkább nem utálok, / De a te törvényedet szeretem,
    És igazságán oly igen vigadok, / Hogy meggondolván ítéletedet, / Naponként hétszer dicsérlek tégedet.
  83. Nagy békességük vagyon azoknak, / Kik szeretik a te szent törvényedet, / Semmi veszélyben el nem botlanak.
    Várom, Uram, a te üdvösségedet! / Abban forgatom minden gondomat, / Hogy cselekedjem parancsolatidat.
  84. Bizonyságidra gondot tart lelkem, / Mert én oly igen szeretem azokat, / És én csak azokban gyönyörködöm,
    Rendelésidben gyakorlom magamat. / Előtted vagyon egész életem, / Nincsen elrejtve tőled én ösvényem.

    Z
  85. Zengő kiáltásom jusson hozzád, / És igazságodat adjad értenem, / Mint szent igédben te megfogadtad!
    Jusson elődbe én esedezésem, / Szabadíts meg minden ínségemből, / A te régen tett szent ígéretedből!
  86. Ha én megtanulom szerzésedet, / Az én ajakimmal dicsérlek téged, / Hirdeti nyelvem te szent igédet,
    Mert minden törvényed és ígéreted / Merő hűség és tiszta igazság, / Nem találtatik abban semmi hívság.
  87. Ments meg, Uram, engem kezeiddel, / Légy erősségem, segedelmem nékem, / Mert törvényedet szeretem szívvel!
    Üdvözítésed várom, én Istenem, / Melyben vetettem reménységemet, / Mert igen kedvelem szent törvényedet.
  88. Éltét csak azért kívánja lelkem, / Hogy ő tégedet, Uram, dicsérhessen, / Ítéleted légyen segedelmem!
    Mint elveszett juh, bujdosom e földön. / Uram, keress meg engem, szolgádat, / Nem felejtem el parancsolatidat!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés

Harmadik oldal

Letöltés

Negyedik oldal

Letöltés

Ötödik oldal

Letöltés

Hatodik oldal

Letöltés

Hetedik oldal

Letöltés

Nyolcadik oldal

Letöltés

Kilencedik oldal

Letöltés

Tizedik oldal

Letöltés

Tizenegyedik oldal

Letöltés

Tizenkettedik oldal

Letöltés

Tizenharmadik oldal

Letöltés

Tizennegyedik oldal

Letöltés

Tizenötödik oldal

Letöltés