Az ének szövege
A
- Az oly emberek nyilván boldogok, / Kik igazsággal járnak életükben, / Isten törvényére vagyon gondjuk,
És aszerint élnek minden időben, / Szent bizonyságit akik megőrzik, / És az Istent szívük szerint keresik. - Boldogok azok is, mondom nyilván, / Akik hamisságot nem cselekednek, / De mindenkor az Úr útjaiban
Járnak, és szent ártatlanságban élnek. / Meghagytad, hogy a te parancsodat / Jól megőrizzük, minden mondásodat. - Vajha én oly boldoggá lehetnék, / Hogy járhatnék a te szent utaidban, / És engedhetnék szent törvényednek!
Ha te parancsod nézhetném valóban, / És azt szívemben bizonnyal hinném, / Hogy soha semmi szégyenbe nem esném! - Hálát adok néked teljes szívből, / Hogy megtanítasz te ítéletidre, / Melyek tiszták minden hiba nélkül!
Megtartom, és gondom lesz törvényidre, / De kérlek téged, ó, én Istenem, / Hogy soha örökké ne hagyj el engem!
B - Beszéld el, mit tégyenek az ifjak, / Hogy élhessenek ők feddhetetlenül? / Szent igéd szerint útjukat szabják.
Én téged kerestelek szüntelenül; / Kérlek, Úr Isten, teljes szívemből: / Eltévelyednem ne hagyj törvényedtől. - A te igédet rejtem szívemben, / Hogy semmi bűnnel ne bántsalak téged, / De megmaradjak te ösvényedben,
Minden dolgomban megtartom törvényed. / Ó, áldott Isten, taníts engemet, / Hogy igazán értsem rendelésedet! - Ítéletedet én ajakimmal, / És a te szádnak ő kegyes beszédét / Előszámlálom hálaadással,
Szent kötéseddel biztatom én szívem; / Bizonyságidon örvendez lelkem, / Mik gazdagságnál kedvesebbek nékem. - Szüntelen nékem gyönyörűségem / Vagyon csak a te parancsolatidban, / Te útjaidat gyakran említem,
Hogy el ne essem valaha azokban. / Szent igazságodban minden kedvem, / És te ösvényed én el nem tévesztem.
C - Cselekedd ezt szolgáddal kegyesen, / Hogy én élhessek tovább e világban, / És szent igédet megtartsam híven!
Én szemeimet nyisd meg világosan, / Hogy a te törvényed megtekintsem, / És annak csudáit eszembe végyem! - Míg itt, e földön én járok-kelek, / Ne rejtsd el tőlem parancsolatidat, / Kívánságomban mert elepedek,
És igen vágyom szent igazságodat! / Ítéletedhez az én szívemben / Nagy kívánságom volt minden időben. - A kevélyeket, Uram, megrontod, / Átkozottak és büntetésre méltók, / Akik megvetik parancsolatod.
Forduljon el rólam ő gyalázatjuk, / Kik csak azért gyalázzák szolgádat, / Mert megőrzi a te bizonyságidat. - A fejedelmek énreám törnek, / Ha összegyűlnek, de a te hű szolgád / Szentségét nézi ítéletednek,
Amely szívemnek igaz örömet ád. / Bizonyságid nékem vigasságim, / És minden dolgomban tanácsadóim.
D - De lám, a porban hever életem, / Mintha vitetném majd a koporsóba; / Szent igéd szerint élessz meg engem!
Útjaimat midőn előszámlálva / Felkiálték, te nyomban feleltél; / Rendelésidre taníts meg jókedvvel. - Add értenem parancsolatidat, / Hogy elmélkedjem a te csodáidról! / És elmémben foglalom azokat,
Szívem keserűség miatt kicsordul! / Ígéreted szerint segíts engem, / Hogy tőled ismét megerősíttessem! - A hamis útról, Uram, téríts el, / Törvényeidnek vezérelj útjára, / Min ember járhat szép csendességgel!
Juttass kegyesen szent igazságodra! / Ítéletedet én elfogadom, / És igazságod szemem előtt tartom. - Bizonyságidra hajtom szívemet, / És életemet aszerint rendelem. / Szégyenvallástól ments meg engemet!
Mivel most kitárod bennem én szívem, / Parancsolatidra lesz nagy gondom, / És víg örömmel azokat megtartom.
E - Én Istenem, taníts útjaidra, / Hogy szent törvényedre gondot viseljek, / És azokat megtartsam mindenha!
Adj értelmet, Uram, igazgass, kérlek, / Hogy törvényedet őrizzem híven, / És mindenkor megtartsam én szívemben. - Vezess, hogy benned leljem örömöm, / Mutasd meg parancsolatid ösvényét, / Mert azokban igen gyönyörködöm!
Te rendelésedre hajtsad szívemet! / Szent bizonyságid vegyem eszembe, / És ne hagyj esnem telhetetlenségbe! - Fordítsad el az én szemeimet, / Hiábavalókat hogy ne nézzenek; / A te utadban éltess engemet!
Bétöltését láttasd ígéretednek / Szolgáddal, aki tégedet tisztel / És mindenkor fél alázatos szívvel. - Végy el rólam minden gyalázatot, / Melytől én igen félek és rettegek! / Ítéletid jók s csodálatosak,
Én megtanulni igen örvendezek. / Gyönyörködik törvényedben szívem, / És igazságban éltess, Uram, engem!
F - Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed, / És segedelmed adjad, hogy láthassam! / Ígéretedből vélem ezt tegyed,
Hogy szájukat azoknak befoghassam, / Akik engemet gyaláznak szörnyen, / Mert bízom a te szent ígéretedben! - Szent, igaz igéd ne vedd el tőlem, / Hogy az mindenkor legyen az én számban! / A te beszéded én reménységem,
Te törvényedet szívemben foglalván. / És azt megtartom én minden módon, / Aszerint élvén most és mindenkoron. - Szüntelen járok én nagy örömmel, / Mert parancsolataidat követem; / Szívem mindenkor azokra figyel.
A királyok előtt bízvást beszélem / A te bizonyságidat, melyektől / Nem rettenek meg, nem félek szégyentől. - Gyönyörködöm a te törvényedben, / Szent parancsolataidat szeretem / Mindenek felett egész éltemben.
Én kezeimet készen felemelem / A te kegyelmes parancsaidra, / És én azokról beszélek mindenha.
G - Gondold meg azt, és jusson eszedbe, / Amit szolgádnak egyszer megígértél, / Jó reménységet adván szívembe!
Minden ínségben vagyok bátor szívvel, / Mert szent beszéded bizony engemet / Megújít, és megtartja életemet. - A kevély népek csúfolnak engem, / És nevetnek, de nem gondolok vélek, / Hogy törvényedet azért megvetném,
De a te ítéletidre tekintek, / Melyeknek örök voltát jól tudom, / És magamat azokkal vigasztalom. - És miként az istentelen népek, / Kik elszakadtak a te törvényedtől, / Gondolatimnak nagy bút szereznek:
Emlékezésem a te szerzésedről / Ének volt nékem nagy örömömben, / Bujdosásimnak minden ő helyükben. - Sem éjjel, sem nappal meg nem szűnöm / A te nevedről gyakran emlékezni; / Szent parancsolatidat keresem,
Főképpen erre szoktam vágyakozni. / Minden előtt magamban elszántam, / Hogy a te törvényedet én megtartsam.
H - Hiszem, te vagy az én örökségem, / Teljes erőmmel azért azon lészek, / Hogy a te igédet megőrizzem.
A te színed előtt szívből könyörgök: / Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnekem, / Mert ígéreted megvigasztal engem! - Jól meggondolom az én utamat, / Hogy a jó útról el ne tévelyedjem; / Arra vezérlem minden gondomat,
Bizonyságidra lábamat térítem. / Igen sietek, nem kések semmit, / Hogy megtarthassam szent parancsolatid. - Megfosztottak az istentelenek, / Elpusztítának, de mindazonáltal / Törvényid tőlem nem felejtetnek.
Éjfélkor is fölkelek vigassággal, / És tégedet dicsérlek és áldlak / Ítéletéért szent igazságodnak. - Az oly népekhez adom magamat, / Kik téged félnek, és tereád néznek, / És megtartják parancsolatidat.
Bőségével te kegyelmességednek / Teljes e világ, azért, én Uram, / Szent törvényedre tőled taníttassam!
I - Íme, szegény szolgáddal jót tettél, / Szent ígéreted szerint megsegítél, / Min most is örvendek tiszta szívből.
Taníts, és áldj engem jó értelemmel! / Engedd meg nékem ismeretedet, / Mert igaznak ismerem törvényedet. - Mielőtt büntetésed szenvedtem, / Az igaz utat elvétettem vala, / Most életem igédhez rendelem,
Szorgalmatossággal tekintek arra. / Uram, kegyelmes és irgalmas vagy, / Azért szerzésedre engemet oktass. - Ellenim rólam hamisan szólnak. / De én megtartom te szent törvényedet, / Megőrizem parancsolatidat.
Gonosz a szívük és megkeményedett, / Én pedig a te szent törvényedben / Gyönyörködöm mind egész életemben. - Jómra lett nékem, hogy megalázál, / Hogy megtanuljam a te törvényedet, / Min igyekezem nagy óhajtással.
Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét, / Mit az emberek nagyra becsülnek, / Törvényedhez képest tartok semminek.
K - Kezeiddel formáltál engemet, / Taníts meg azért parancsolatidra, / Hogy törvényidnek tudjam értelmét.
És ezen indulnak nagy vigasságra / Az istenfélők, látván e dolgot, / Hogy igédbe vetem bizodalmamat. - Igaz vagy, Uram, ítéletidben, / Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan, / Engem is méltán büntetsz ekképpen.
Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban, / Hogy én megvigasztaltassam megint / Szolgádnak mondott ígéreted szerint! - Nagy irgalmadat mutasd meg nekem, / Hogy éljek, mert csak a te törvényedbe’ / Vagyon minden én gyönyörűségem.
A kevélyek essenek nagy szégyenbe, / Kik engem hamis okkal terhelnek, / De én a te törvényedről beszélek. - Térjenek hozzám mostan mindenek, / Kik téged félnek, törvényed tisztelik, / És a te bizonyságidnak hisznek!
Tiszta én szívem, el sem tévelyedik, / De megtartja a parancsolatot, / Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot.
L - Lelkem elfogy nagy kívánságában, / Midőn várom a te segedelmedet; / Bízván igédnek fogadásában,
Elfárasztom bár az én szemeimet / Nagy várakozás miatt, így szólva: / Mikor vigasztalsz meg engem valóba’? - Noha én csaknem hasonló vagyok / Füstben megszáradt, elaszott tömlőhöz, / Szerzéseidre mégis gondolok.
Meddig kell várnom, mikor látsz ügyemhez? / Meddig halasztod ítéletedet, / Hogy megbüntesd én ellenségeimet? - A kevélyek, kik szent törvényedet / Megvetik, titkon nekem vermet ásnak, / De ha tekintjük szent szerzésidet,
Parancsolatid mind jók és igazak. / Nagy méltatlanul kergetnek engem, / Tarts meg azért, és légy én segedelmem! - Csaknem elvesztének ők engemet, / És majd ugyan eltörlének e földről, / Mégsem hagyom el szent törvényedet,
Tartsd meg én éltem kegyelmességedből, / Hogy megtartsam Felséged kötésit, / És megőrizzem minden bizonyságit.
M - Mindörökké, Uram, a te igéd / Megáll és megtart a magas mennyekben, / Azonképpen isteni hűséged
Megmarad örökre minden időben, / Mint a széles föld, mit te alkottál, / Mely ő helyében mindenkoron megáll. - Mind ma és mindörökké megállnak, / Amiket te rend szerint teremtettél, / És teneked mindenek szolgálnak.
Hogyha magamat a te törvényeddel / Nem vigasztaltam volna, már régen / Elvesztem volna én nagy ínségemben. - Nem felejtem el szent törvényedet, / És gondot tartok parancsolatidra, / Mert te azokban éltetsz engemet.
Tekints, Uram, kegyelmesen szolgádra! / Légy segítségem, mert tied vagyok, / És törvényednek őrzésire vágyok. - Istentelenek énreám titkon / Leselkednek, és törnek életemre. / Én elmélkedem bizonyságidon,
És minden dolgot ha megnézek végre, / Látom, hogy mindenek elmulandók, / De a te törvényid megmaradandók.
N - Nagy szerelmem vagyon törvényedhez, / Melyről naponként örömest beszélek, / Mert ez nékem víg örömet szerez;
Te parancsolatid bölcsebbé tesznek / Engemet minden ellenségimnél, / Mert megmaradtam a te törvényednél. - Tudósabb vagyok tanítóimnál, / Akiket már nagy bölcseknek tart minden, / Mert bizonyságod elmémben megáll.
Még a véneknél is bölcsebb vagyok én, / Mert te törvényed szem előtt tartom, / És elmémet attól el nem fordítom. - Minden hamis utat elkerülök, / Lábam ne járjon a gonosz ösvényen; / Igéd megtartásának örülök,
Ítéletidet tekintem szüntelen. / Azoktól soha el nem távozom, / Kik által én tetőled taníttatom. - A te beszéded ékes és drága, / Még a méznél is édesebb én számba’, / Kimondhatatlan gyönyörű volta.
Igédben van bölcsességem alapja; / Bölcsességemet abban keresem, / A hamisságnak ösvényit megvetem.
O - Óránként fáklyám nékem szent igéd, / Mely világot tart nékem útjaimban, / Hogy egyenesen járjam ösvényed,
Amelyen én járhatok bátorságban. / Megesküszöm, és néked megállom, / Hogy igazságodnak jussát megtartom. - Felette igen megnyomorodtam, / Enyhíts meg, és végy fel engem ismétlen, / Amint nekem megígérted, Uram!
Az áldozat, mit szájam neked tészen, / Kérlek, hogy légyen kedves tenálad, / Ítéletedet én tudtomra adjad! - Oly nagy veszélyben forog életem, / Hogy tenyeremben hordozom lelkemet, / Szent törvényedet mégsem felejtem.
A hitlenek, kik gyalázzák nevedet, / Tőrt vetnek nékem mindenütt széjjel, / Szent szerzésidtől mégsem távozom el. - Bizonyságidat örökül bírom, / És azokat tartom drága kincsemnek, / Azokban lesz minden vigasságom!
Szívemet hajtom a te törvényednek / Megtartására minden időben, / És azokat megőrzöm mindvégiglen.
Ö - Ösztönösen gyűlölöm azokat, / Akik mindenkor csak gonoszt gondolnak, / De szeretem én a te utadat,
És csak tégedet tartlak oltalmamnak. / Ígéretedben van reménységem, / A te szent igéd paizsom énnékem. - Gonosztevők, menjetek el tőlem, / Mert én azt mind meg akarom tartani, / Amit az Isten parancsol nekem!
Igéd szerint siess engem táplálni, / Hogy élhessek, légy velem, Úr Isten, / Ne szégyenüljek meg reménységemben! - Légy gyámolom, adj jó békességet, / Úgy leszen kedves énnekem törvényed, / Abban keresem én örömömet!
Mindazokat te bizony elveszejted, / Kik elhajolnak igazságodtól, / És járnak minden dolgukban álnokul. - Gonoszakat te elvetsz a földről, / Mint a salakot vagy ércnek szemétjét. / Szent bizonyságid szeretem szívből!
Félelmében szívem előtted reszket! / Testem elepedt nagy rettegésbe’, / A te kemény ítéletedre nézve.
P - Békételenség nincsen kedvemre, / És igazságát megadom mindennek; / Ne adj azért azoknak kezükre,
Akik engemet szüntelen kergetnek! / Szolgádat minden jóra vezéreld, / És a kevélyek ellen védelmezzed! - Az én szemeim elfogyatkoztak, / Úgy nézik, várják te segedelmedet, / Óhajtják igazságát szavadnak,
Ne késsél, Uram, segíts meg engemet! / Szegény szolgáddal tégy kegyelmesen, / Taníts igédre, oktass törvényedben! - Szolgád vagyok, adj értelmet nekem, / Hogy érthessem a te bizonyságidat, / És jó értelmében gyönyörködjem!
Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat, / Mert helye nincs már az igazságnak, / A te törvényid mind eltiportatnak. - Azért a te szent tanításidat / Tiszta aranynál is inkább szeretem, / Mindennél feljebb tartom azokat,
Életemet én aszerint rendelem, / Mert igaznak tartom mindenképpen, / A hamis ösvényt gyűlölöm erősen.
R - Telve bizonyságid nagy csudákkal, / Hogy azért megtarthassam én szívemben, / Azon igyekszem nagy buzgósággal.
A te igéd, ha kik veszik eszükben, / Sötét szíveket megvilágosít, / Együgyűeket bölcsességre tanít. - Felfohászkodom gyakran én számmal, / Mert én azt teljes szívemből kívánom, / Hogy törvényedet értsem bizonnyal.
Tekints reám, és könyörülj szolgádon! / Irgalmazz nékem, lám, nagy jókedved / Azokhoz, akik szeretik szent neved! - Szent igédben vezéreld utamat, / És őrizz engem minden hamisságtól, / Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat;
Ments meg a népek nyomorgatásától, / Hogy törvényedet örömmel nézzem, / És parancsolatidat megőrizzem. - Világosítsd meg orcád szolgádon, / És taníts meg, hogy én jól meggondoljam, / Beszéded engem mire tanítson!
Könnyhullatásom szememből azértan / Mint patak ömlik, merthogy a népek / Becsületet nem adnak törvényednek.
S - Summa szerint, Uram, te igaz vagy / Mindennémű te cselekedetedbe’, / Ítéletednek igazsága nagy.
Te igazságod vehetik eszükbe, / Bizonyságidat akik megnézik, / És parancsolatidat megőrizik. - Megöl a bú nagy indulatomban, / Midőn tekintem a te szent igédet, / Hogy az ellenség csúfolja bátran,
És elfelejti minden beszédedet. / A te szent igéd igen szép tiszta, / Szolgád azért szereti és megtartja. - Én kicsiny és megalázott vagyok, / De mégsem felejtem el törvényedet, / Sőt, mindenütt arra gondot tartok.
Szent igazságidnak nem látják végét, / Mert mindörökké ők megmaradnak; / Törvényed törvénye az igazságnak. - Üldöztetem, és vagyok ínségben, / De nem gondolván az én bajaimmal, / Nagy örömöm van te törvényedben.
Te igazságod mindörökké megáll, / Melyet jelents meg nékem kegyesen, / És bátorságos leszek életemben.
T - Teljes szívből hozzád esedezem, / Uram, hallgass meg engem kegyelmesen, / Hogy rendelésidet megőrizzem!
Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten, / Én pedig úgy igyekezem azon, / Hogy bizonyságid megtartsam jó módon. - Gyakorta reggel, virradat előtt / Könyörgésemben tehozzád kiáltok, / Igédbe vetvén reménységemet.
Még mielőtt elmennek a virrasztók, / Az én szemeim tereád néznek, / És a te szent igédről elmélkednek. - Kegyességedért halld meg beszédem, / Tartsd meg életem a te jóvoltodból, / Hadd vidámuljon meg az én szívem,
Mert sok hitetlen nép ellenem fordul, / És engem szertelen sanyargatnak, / De a te törvényedtől távol vannak. - De te énhozzám, Uram, közel vagy, / És te igédből tudom réges-régen: / Szent törvényednek igazsága nagy,
Te bizonyságid fundáltattak szépen. / Hogy örökké megmaradnak, tudom, / És jól értem, azért nyilván kimondom.
V - Vedd eszedbe én nagy ínségemet, / Én bajaimból, Uram, szabadíts meg, / Mert nem felejtem el törvényedet!
Fogadd fel ügyemet, és védelmezz meg, / Megtekintvén szent ígéretedet, / A halál ellen tartsd meg életemet. - A gonoszoktól, minden elhiggye, / A segítség, üdvösség távol vagyon, / Mert ők nem néznek szent szerzésidre.
Szent irgalmasságod nagy mindenkoron! / Uram, tarts meg engemet, hogy éljek / Nagy igazságából ítéletednek. - Bizonyságidat én nem hagyom el, / Noha énreám nagy sok népek törnek, / Kik gyűlölnek és kergetnek széjjel;
Ó, mily sérelmes ez az én szívemnek, / Hogy ellenségi az igazságnak / A te igéddel semmit nem gondolnak! - Törvényidet én igen szeretem, / És soha el nem távozom azoktól; / Kegyességedből tartsd meg életem!
Te igaz beszéded mindent felülmúl; / Szent ítéleti igazságodnak / Mostan és mindörökké megmaradnak.
Ü - Űznek, kergetnek a fejedelmek, / Noha senkinek semmit nem vétettem; / Szent igédtől szívemben rettegek,
Ígéretedben örvendez én lelkem, / Mint aki talál nagy gazdagságot, / Vagy aki megnyer sok nagy drágaságot. - A hazugságot igen gyűlölöm, / Semmit e földön inkább nem utálok, / De a te törvényedet szeretem,
És igazságán oly igen vigadok, / Hogy meggondolván ítéletedet, / Naponként hétszer dicsérlek tégedet. - Nagy békességük vagyon azoknak, / Kik szeretik a te szent törvényedet, / Semmi veszélyben el nem botlanak.
Várom, Uram, a te üdvösségedet! / Abban forgatom minden gondomat, / Hogy cselekedjem parancsolatidat. - Bizonyságidra gondot tart lelkem, / Mert én oly igen szeretem azokat, / És én csak azokban gyönyörködöm,
Rendelésidben gyakorlom magamat. / Előtted vagyon egész életem, / Nincsen elrejtve tőled én ösvényem.
Z - Zengő kiáltásom jusson hozzád, / És igazságodat adjad értenem, / Mint szent igédben te megfogadtad!
Jusson elődbe én esedezésem, / Szabadíts meg minden ínségemből, / A te régen tett szent ígéretedből! - Ha én megtanulom szerzésedet, / Az én ajakimmal dicsérlek téged, / Hirdeti nyelvem te szent igédet,
Mert minden törvényed és ígéreted / Merő hűség és tiszta igazság, / Nem találtatik abban semmi hívság. - Ments meg, Uram, engem kezeiddel, / Légy erősségem, segedelmem nékem, / Mert törvényedet szeretem szívvel!
Üdvözítésed várom, én Istenem, / Melyben vetettem reménységemet, / Mert igen kedvelem szent törvényedet. - Éltét csak azért kívánja lelkem, / Hogy ő tégedet, Uram, dicsérhessen, / Ítéleted légyen segedelmem!
Mint elveszett juh, bujdosom e földön. / Uram, keress meg engem, szolgádat, / Nem felejtem el parancsolatidat!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama