Az ének szövege
- Adjatok hálákat az Úrnak, / Mert nagy az ő kegyessége,
És nagy volta szent irgalmának / Megmarad most és örökre!
Izráel, bátorsággal mondjad, / Hogy megáll kegyelmessége;
Irgalmas voltáról azt valljad, / Hogy megmarad mindörökre! - Mondjad bízvást, Áronnak háza, / Hogy az Úrnak ő jókedve,
És megmarad irgalmassága / Most és örökkön örökre.
Istenfélők, mondjátok mostan, / Hogy az Úrnak kegyessége
Megmarad ő teljes voltában / Ettől fogva mindörökre. - Az Úrhoz én nagy ínségemben / Könyörögvén felkiálték,
És meghallgata kérésemben, / Tőle segedelmet nyerék.
Az Úr Isten vagyon énvélem, / És tőlem máshová nem tér,
Hát kitől kelljen nékem félnem, / Mit árthat nékem az ember? - Jelen vagyon velem az Isten, / Köztük, kik engem segítnek.
Megvetem őket, félre nézvén, / Akik engemet gyűlölnek.
Sokkal jobb az Istenben bízni, / Hogynem valamely emberben;
Sokkal jobb benne reménykedni, / Mint földi fejedelmekben. - Körülvettenek a pogányok, / De az Úr nevében bízom,
És oly jó reménységben vagyok, / Hogy őket mind eltaposom.
Mint a méhek, úgy körülvettek, / De őket elverem menten,
Vélük együtt odalesz nevük, / Mint aszú tövis a tűzben. - Körös-körül fogtak engemet, / És kerengnek körülöttem,
De én reménylem Istenemet, / Hogy őket én mind elvesztem.
Te, ellenség, énrám támadtál, / És meg akartál ejteni,
De csak hiába munkálkodtál, / Mert éltemet Isten őrzi. - Az Úr énnékem erősségem, / És én őróla éneklek;
Csak ő énnékem segedelmem, / És én őbenne reménylek.
A hívek vígan énekelnek / Ő hajlékukban, örömmel,
Mert jobb keze az Úr Istennek / Nagy erős dolgokat mível. - Az Úr megmutatja hatalmát, / Jobb karját ha felemeli,
És cselekedik nagy dolgokat, / Miket nyilván kell dicsérni.
Nem halok én meg, hanem élek, / Az Úr tetteit hirdetem.
Csak benne bízok és remélek, / Ő az én erős Istenem. - Az Úr megbüntete engemet, / És igen megostoroza,
De nem akará elvesztemet, / És a halálnak nem ada.
Nyissátok meg azért kapuit / Az igazság templomának,
Hogy bemenvén, nagy dicsőségit / Dicsérhessem e nagy Úrnak. - Mert csak ez kapuja az Úrnak, / Melyen a hívek bémennek,
Mik felnyittatnak csak azoknak, / Akik igazságban élnek.
Dicsérlek téged énekekben, / Hogy engemet megalázál,
De ismét felvevél kegyesen, / És engem megszabadítál. - E kő, amit a házépítők / Ítéltek megvetendőnek,
Az épületbe helyezteték, / Lőn feje a szegeletnek.
Ez pedig az Úr Istentől lett, / Aki ezt ígyen rendelte,
E dolognak szemeink előtt / Csudálatos hossza-vége. - E jeles napot őmagának / Készítette az Úr Isten,
Azért e nap jelenvoltának / Vigadva minden örvendjen!
Kérlek, Uram, hogy megőrizzed / E te Sionodat mostan,
Bírjad és szerencséssé tégyed / Mindennémű dolgaiban. - Áldott, aki az Úr nevében / Eljöve nagy dicsőséggel!
Áldunk, dicsérünk egyetemben / Az Úrnak házanépével!
Adjatok hálát e nagy Úrnak, / Mert nagy az ő kegyessége,
És nagy volta szent irgalmának / Megmarad most és örökre!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1551
Meghallgatható dallama
Eredete szerint a 118. héber zsoltár a zsidó nép Egyiptomból való megszabadulására emlékező templomi hálaének. Mint ilyen, záró darabja az úgynevezett „egyiptomi” Hallél-zsoltároknak (113-118), melyeket a szabadulás ünnepének előestéjén, a pászka-bárány vacsoráján családi körben is el szoktak énekelni. Jézus ismerte és énekelte a zsoltárokat, megtartotta a hagyományos szokásokat, és az úrvacsora szereztetésének alkalmává emelt pászka-vacsora végeztével is, amint meg van írva (Mt 26,30), tanítványaival dicséretet – azaz hallél-zsoltárokat, köztük valószínűen a 118-adikat is – énekelve ment az Olajfák hegyére.
Tartalmi tekintetben is számos krisztusi személyes vonatkozással szolgál ez a zsoltár. Nem véletlen, hogy eleink Adventtől Pünkösdig minden üdvtörténeti ünnepnapra találtak benne alkalmas verseket. Hogy csak a legfontosabb helyeket említsük, Jézus virágvasárnapi bevonulásának történetében a sokaság üdvözlő kiáltásai (Mt 21,9, Jn 12,13) is zsoltárunk 26. bibliai versét idézik. Krisztus megváltói művének: kereszthalálának és feltámadásának, megaláztatásának és felmagasztalásának (Fil. 2 : 8-11) teljes értelmét:
E kő, amit a házépítők
Ítéltek megvetendőnek...
(Csomasz Tóth K.)