Digitális Református Énekeskönyv

115. Nem nekünk, Uram, nem nekünk engedd

zsolt-115.jpg

Az ének szövege

  1. Nem nekünk, Uram, nem nekünk engedd, / Hanem adj nevednek dicsőséget,
    A te nagy hűségedért!
    Mit csúfolnának a pogány népek, / Mondván: „Hol vagyon az ő Istenek,
    Ki megmentené őket?”
  2. De Istenünk ő nagy erejével, / Amit csak akar, mindent megmível
    Mind mennyen és e földön.
    De sok bálványuk a pogányoknak / Aranyból, ezüstből csináltattak
    Embereknek kezében.
  3. Szájuk vagyon nékik, de nem szólnak, / Szemük vagyon, de semmit nem látnak:
    Nincs elevenség bennük.
    Kezük vagyon, de semmit nem fognak, / Lábuk is vagyon, mégsem járhatnak,
    Nem szólal az ő nyelvük.
  4. De te, Izráel, Istenben bízzál, / És az Úr Istenhez ragaszkodjál:
    Ő paizsod tenéked!
    Áronnak háza, Istenben bízzál, / A nagy Úr Istenhez ragaszkodjál:
    Ő megsegíthet téged!
  5. Istenfélők, bízzatok Istenben, / Higgyetek az ő segedelmében,
    Bízzatok e paizsba’!
    Gondol az Úr ránk, mert szeret minket, / És Izráelhez nyújtja kegyelmét,
    Áron házát megáldja.
  6. Ő megáldja a kicsinyt, a nagyot, / Kik őtet félik mint jó Urukat,
    És kik szolgálják őtet.
    Az Úr titeket bőven megáldjon, / Sok áldásival megszaporítson,
    És minden nemzedéket!
  7. A nagy Úr Isten megáld titeket, / Ki teremté a mennyet és földet
    Minden szép ékességgel.
    Annakokáért, akik itt élünk, / Téged, Úr Isten, áldunk, dicsérünk
    Most és minden időben.

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1542

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés