Digitális Református Énekeskönyv

112. Boldog az ember, ki az Istent

zsolt-112.jpg

Az ének szövege

  1. Boldog az ember, ki az Istent / Féli, tiszteli szíve szerint,
    És az ő törvényét szereti.
    Nagy lesz e földön ő nemzete, / Növekszik a hívek serege,
    Mert az Úr megáldja és őrzi.
  2. Gazdagsággal őtet meglátja, / Mellyel bővölködik ő háza,
    Áll igazsága mindörökké.
    A híveknek a sötétségben / Támaszt világot a jó Isten,
    Hogy láttassék rajtuk kegyelme.
  3. A hű ember kölcsönt ad szívvel, / Hamissággal senkit nem terhel;
    Ez nem vész el, megáll végiglen,
    Ki az igazságot kedveli, / És életét ahhoz rendeli,
    Örök emlékezetben lészen.
  4. És ő egy szálat se fél azon, / Hogy róla gonosz hír támadjon,
    Reménysége néki az Isten,
    És bátorságos az ő szíve, / Míg meglátja, hogy ellensége
    Megbűnhődik, esik veszélyben.
  5. Javait bőven osztogatja, / A szűkölködőket nem hagyja,
    Ettől öregbül igazsága,
    Ő ereje meg nem hanyatlik, / Sőt, ékesen fölemeltetik,
    Becsületes nagy méltóságra.
  6. Hogy ezt látja az istentelen, / Bosszankodik rajta szívében,
    És ő nagy gonosz haragjában
    Csikorgatja fogait szörnyen. / De ha megeped is mérgében,
    Mégis elvész ő kívánsága.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés