Az ének szövege
- Boldog az ember, ki az Istent / Féli, tiszteli szíve szerint,
És az ő törvényét szereti.
Nagy lesz e földön ő nemzete, / Növekszik a hívek serege,
Mert az Úr megáldja és őrzi. - Gazdagsággal őtet meglátja, / Mellyel bővölködik ő háza,
Áll igazsága mindörökké.
A híveknek a sötétségben / Támaszt világot a jó Isten,
Hogy láttassék rajtuk kegyelme. - A hű ember kölcsönt ad szívvel, / Hamissággal senkit nem terhel;
Ez nem vész el, megáll végiglen,
Ki az igazságot kedveli, / És életét ahhoz rendeli,
Örök emlékezetben lészen. - És ő egy szálat se fél azon, / Hogy róla gonosz hír támadjon,
Reménysége néki az Isten,
És bátorságos az ő szíve, / Míg meglátja, hogy ellensége
Megbűnhődik, esik veszélyben. - Javait bőven osztogatja, / A szűkölködőket nem hagyja,
Ettől öregbül igazsága,
Ő ereje meg nem hanyatlik, / Sőt, ékesen fölemeltetik,
Becsületes nagy méltóságra. - Hogy ezt látja az istentelen, / Bosszankodik rajta szívében,
És ő nagy gonosz haragjában
Csikorgatja fogait szörnyen. / De ha megeped is mérgében,
Mégis elvész ő kívánsága.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama