109. Ó, Úr Isten, én dicsőségem

Ó, Úr Isten, én dicsőségem, / Ne hallgass, ne felejts el engem!
Mert rágalmaz az istentelen, / Rám tátotta ő száját szörnyen,
Hazugságot szól ellenem, / Nyelvével sérteget engem.
Ok nélkül rólam gonoszt szólnak, / És nagy ellenségüknek tartnak;
Azért, hogy én őket szerettem, / Kegyetlenül gyűlölnek engem;
Én csak Istenhez szüntelen / Fohászkodtam ez ínségben.
Irgalmaddal biztatom lelkem, / Szent nevedért őrizz meg engem,
Mert szegény szűkölködő vagyok, / Én szívemnek fájdalmi nagyok!
Ím, el kell múlnom hirtelen, / Mint az árnyék a sötétben.
Ez én nagy keserűségemben / Csúfolnak és gyaláznak szörnyen;
Fejüket rázzák, midőn látnak, / És engem gúnyolnak, bosszantnak.
Azért, Úr Isten, segíts meg, / Nagy kegyességedért tarts meg!
Az Úr Istent én az én számmal, / Dicsérem szép énekmondással,
Magasztalom őtet szüntelen, / Mert ő könyörül a szegényen,
És azok ellen megtartja, / Akik ítélik halálra.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Meghallgatható dallama

Letöltés