Az ének szövege
- Szívemet hozzád emelem, / És benned bízom, Uram;
És meg nem szégyeníttetem, / Nem nevet senki rajtam,
Mert szégyent nem vallanak, / Akik hozzád esedeznek,
Azok pironkodjanak, / Akik hitetlenül élnek. - Útjaid, Uram, mutasd meg, / Hogy el ne tévelyedjem;
Te ösvényidre taníts meg, / Miken intézd menésem.
És vezérelj engemet / A te szent, igaz igédben;
Oltalmazd életemet, / Mert benned bízom, Úr Isten. - Emlékezzél jóvoltodból / Nagy kegyelmességedre,
Emlékezzél irgalmadról, / Mely megmarad örökre.
Ifjúságomnak vétkét, / Kérlek, hogy meg ne említsed,
Sőt, nagy kegyességedet, / Én Istenem, megtekintsed. - Jó és igaz az Úr Isten / Mind örökkön-örökké,
A bűnösöket térítvén / Ő igaz ösvényire;
És a nyomorultakat / Életükben igazgatja,
Nagy kegyesen azokat / Az ő útjában megtartja. - Az Istennek minden útja / Kegyesség és nagy hűség
Azoknak, kik mondására / Gondot tartnak mindvégig.
Énnékem kegyelmezz meg, / Uram, a te szent nevedért,
És bűnömet bocsásd meg, / Ne ostorozz nagy voltáért! - Aki az Úr Istent féli / És tiszteli szívében,
Azt ő nagy híven vezérli / Igaz ösvényeiben.
Nagy békességben annak / Minden jó bőven adatik,
És ő maradékinak / Gazdag örökség hagyatik. - Az igaz istenfélőknek / Megjelenti titkait,
Szövetségit a hívőknek, / Megmutatja kötésit.
Istenhez szemeimet / Felemelem szüntelenül,
Ő megőriz engemet, / Lábam kivonja a tőrből. - Térj azért hozzám, Istenem, / Tekints reám kegyesen,
És kegyelmezz meg énnékem, / Mert élek szegénységben.
Betegsége szívemnek / Napról napra mind nehezül;
Uram, add végét ennek, / Végy ki engem ez ínségből!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551