Digitális Református Énekeskönyv

104. Áldjad, lelkem, az Urat, és tiszteld

zsolt-104.jpg

Az ének szövege

  1. Áldjad, lelkem, az Urat, és tiszteld, / Dicsőségével rakva menny és föld. / A te felséged, Uram, nagy és erős, / A te ékességed nagy szép és fényes. / Te öltözeted ékes és tiszta, / Szép világosság származik róla. / Az egeket szélesen kiterjesztéd, / Mint egy kárpitot, úgy felékesítéd.
  2. A vizet körüled, mint kamarát, / Jól megépítéd, mint szép palotát. / A felhőkön úgy jársz, mint egy szekéren, / A szelek szárnyukon hordoznak szépen. / Angyalidat sebes széllé teszed, / Száguldó postáidként kiküldöd; / Mennydörgés, tűzláng, villámlás előtted, / Mint kész szolgáid, úgy függnek tetőled.
  3. A föld fundamentumát megvetéd, / Amelyre erősen helyeztetéd, / Hogy azon mindenkoron megállana, / És helyéből soha ki nem mozdulna. / Mely azelőtt a nagy mélységekbe’ / Vízzel, mint ruhával, volt elfödve; / Őrajta a nagy vizek felül folytak, / Kik a nagy hegyeken is felülmúltak.
  4. De amint te megdorgálod őket, / Feddésed látván, elfutnak tőled; / Hogy meghallák mennydörgését te szódnak, / A földről sietvén elszaladának. / A nagy hegyek fölemelkedének, / És a mély völgyek előtűnének; / Minden megtartja ő tulajdon helyét, / Melyet Felséged nékiek engedett.
  5. Határát a nagy tenger megtartja, / Azt semmiképpen által nem hágja, / Hogy többé e fölemelkedett földek / Ő vize miatt el ne merüljenek. / A kútfejeket a szép völgyeken / Te Felséged rendelte nagy szépen; / A patakok, mik innen kicsordulnak, / A hegyek között zengedezve folynak.
  6. Azért, hogy a mezőn járó juhok / És az erdőn lakó vadállatok / E vizekben és a szép kútfejekben / Igyanak, és megújuljanak szépen. / E helyen ember hall ékes zengést, / Égi madaraktól szép éneklést, / Akik a hűvös, zöld ágakon ülnek, / És gyönyörűségesen énekelnek.
  7. A nagy hegyeket te onnan felől / Megnedvesíted a magas égből, / Hogy a te jó, bőséges kezeiddel / E földet betöltsed szép gyümölcsökkel. / És a jószágnak szénát adsz bőven, / Melyet teremtesz széjjel a réten, / És az ő munkájából az embernek, / Búzát és szőlőt adsz ő életének.
  8. Vigasságra bort adsz az embernek, / Kenyért adsz, melytől megerősödjék, / És olajat bőven engedsz nékie, / Hogy orcája megfényesedjék tőle. / Te megöntözöd az élőfákat, / És a szép növendék cédrusokat, / Miket a Libanon-hegyen ültettél, / Megnedvesíted szép, hasznos esőkkel.
  9. A holdat helyeztetted az égre, / Hogy az esztendőt ossza részekre; / Tudja a fényes nap, hol kell lemenni, / És tudja útját oda vezérelni. / Te alkottad a nagy sötétséget, / Hogy elválassza naptól az éjjelt, / És éjszaka az erdei sok vadak / Az ő barlangjukból előballagnak.
  10. Az ember reggel fölkel idején, / És tiszte szerint munkára mégyen, / Szántóföldre, rétre, kertbe, szőlőbe, / És munkálkodik ott mind estéiglen. / Uram, mily nagy a te bölcsességed, / És bölcsességes cselekedeted! / Nagy dolgaidnak, Uram, nincsen száma, / Mikkel egész föld kereksége rakva.
  11. Minden élő, Uram, tereád néz, / Szemeit emelvén Felségedhez, / Eledelt adsz nékik ő idejükben. / Elődbe gyűlnek, néked esedezvén. / És te mind megelégíted őket, / Ha megnyitod bőséges kezedet: / Nem leszen senkinek semmi ínsége, / Mert te jól tudod, kinek mi szüksége.
  12. De ha tőlük orcádat elrejted, / Megrettennek, és ottan elvesznek. / Ha leheletét elveszed azoknak, / Menten elhullnak, és porrá változnak. / De ha reájuk lehelsz ismétlen, / Hirtelen mind megélednek szépen, / Mert tetőled ők megelevenednek, / És te megújítod színét e földnek.
  13. Az Úrnak légyen örök tisztesség, / És légyen néki minden dicsőség! / Örvend az Úr ő csudadolgaiban, / Gyönyörködik ő minden munkáiban. / Tekintetétől a föld megrémül, / És az ő haragjától megrendül; / Reszketvén a nagy hegyek, füstölögnek, / Hogyha az Úrtól ők megérintetnek.
  14. Dicséretet az Úrnak éneklek, / Ameddig én e világon élek; / Az Úr Istent én egész életemben / Dicsérem és áldom szép éneklésben. / De viszont én azt kérem őtőle, / Hogy éneklésem jó kedvvel vegye, / És aztán teljes szívből örvendezek, / Szép énekeket mondván szent nevének.

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Lyon, 1547

Kiemelt versek: 1., 10., 12–13.

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés