Digitális Református Énekeskönyv

103. Áldjad, én lelkem, Urad, Istenedet,

zsolt-103.jpg

Az ének szövege

  1. Áldjad, én lelkem, Urad, Istenedet, / Minden énbennem dicsérje szent nevét / És az ő mondhatatlan jóvoltát!
    No, dicsérd, lelkem, és az Urat áldjad, / El ne feledjed és el ne hallgassad / Ő jótéteményinek sok voltát.
  2. Adj hálát néki, aki bűneidet / Megbocsátja, gyógyítja sérelmidet, / Kiment minden nagy bajodból híven,
    És életedet veszélytől megmenti, / A halál veszedelmitől megőrzi: / Irgalmával megkoronáz szépen.
  3. Aki lelkedet kegyesen táplálja, / Ami kell szádnak, bőséggel megadja; / Mint a sast, megifjít és megújít.
    És akik méltatlanságot szenvednek, / Tőle kegyesen azok megmentetnek, / Hozzájuk nyújtja az ő jókedvit.
  4. Ő útjait megmutatá Mózesnek, / Azonképpen az Izráel népének / Megjelenté nagy csudadolgait.
    Mert ő irgalmas, kegyes és kegyelmes, / Hozzánk türelmes és igen hűséges, / Haraggal nem terheli szolgáit.
  5. És hogyha bűnünkkel megbántjuk őtet, / Néha megvonja tőlünk nagy kegyelmét: / De nem haragszik reánk örökre,
    És nem mindenkor perel ő bennünket, / Nem bűneinknek mértékében büntet, / Oly hajlandó ő a kegyelemre.
  6. Úgy felépíti azokhoz irgalmát, / Kik szeretik őt, félik ő hatalmát, / Amily magas az ég e föld felett.
    Minden bűnünket mitőlünk oly messze / Ő elfordítja, mint amilyen messze / A napkelettől a napenyészet.
  7. Mint az atya fiaihoz kegyelmes, / Ő is azokhoz oly igen türelmes, / Kik őt igazán félik, tisztelik,
    Mert jól tudja, mily gyarló a mi voltunk, / És hogy mi oly romlott emberek vagyunk, / Mint a por, mely a széltől hintetik.
  8. Az ember élte a fűhöz hasonló, / Felnő, és zöldül, de hamar elmúló, / Mint a gyenge virág a sík mezőn,
    Melyet mihelyt megfuvall a meleg szél, / Elhull, és hervad, ékessége elkél, / Ember nem tudja, hol volt, hova lőn.
  9. Az Úr kegyelme megáll mindörökkön, / És igazsága az őtet félőkön, / És firól fira terjed irgalma
    Azokon, kik megtartják szövetségét, / Akik gyakran megemlítik törvényét, / És azok szerint járnak mindenha.
  10. Az Úr a mennyben helyheztette székit, / Hol gyakorolja igaz ítéletit; / Ő országlása kihat mindenre.
    Isten angyali, áldjátok az Urat, / Ti, erős lelkek, kik ő akaratját / Megteszitek, járván ő kedvére!
  11. Dicsérjétek őt, minden ő seregi, / Kik a mennyekben szolgáltok őnéki, / És cselekszitek szent akaratját!
    Minden teremtményei, őt áldjátok, / És birodalmát felmagasztaljátok! / Örökké áldjad, lelkem, az Urat!

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: Strasbourg, 1539

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés