Az ének szövege
- Áldjad, én lelkem, Urad, Istenedet, / Minden énbennem dicsérje szent nevét / És az ő mondhatatlan jóvoltát!
No, dicsérd, lelkem, és az Urat áldjad, / El ne feledjed és el ne hallgassad / Ő jótéteményinek sok voltát. - Adj hálát néki, aki bűneidet / Megbocsátja, gyógyítja sérelmidet, / Kiment minden nagy bajodból híven,
És életedet veszélytől megmenti, / A halál veszedelmitől megőrzi: / Irgalmával megkoronáz szépen. - Aki lelkedet kegyesen táplálja, / Ami kell szádnak, bőséggel megadja; / Mint a sast, megifjít és megújít.
És akik méltatlanságot szenvednek, / Tőle kegyesen azok megmentetnek, / Hozzájuk nyújtja az ő jókedvit. - Ő útjait megmutatá Mózesnek, / Azonképpen az Izráel népének / Megjelenté nagy csudadolgait.
Mert ő irgalmas, kegyes és kegyelmes, / Hozzánk türelmes és igen hűséges, / Haraggal nem terheli szolgáit. - És hogyha bűnünkkel megbántjuk őtet, / Néha megvonja tőlünk nagy kegyelmét: / De nem haragszik reánk örökre,
És nem mindenkor perel ő bennünket, / Nem bűneinknek mértékében büntet, / Oly hajlandó ő a kegyelemre. - Úgy felépíti azokhoz irgalmát, / Kik szeretik őt, félik ő hatalmát, / Amily magas az ég e föld felett.
Minden bűnünket mitőlünk oly messze / Ő elfordítja, mint amilyen messze / A napkelettől a napenyészet. - Mint az atya fiaihoz kegyelmes, / Ő is azokhoz oly igen türelmes, / Kik őt igazán félik, tisztelik,
Mert jól tudja, mily gyarló a mi voltunk, / És hogy mi oly romlott emberek vagyunk, / Mint a por, mely a széltől hintetik. - Az ember élte a fűhöz hasonló, / Felnő, és zöldül, de hamar elmúló, / Mint a gyenge virág a sík mezőn,
Melyet mihelyt megfuvall a meleg szél, / Elhull, és hervad, ékessége elkél, / Ember nem tudja, hol volt, hova lőn. - Az Úr kegyelme megáll mindörökkön, / És igazsága az őtet félőkön, / És firól fira terjed irgalma
Azokon, kik megtartják szövetségét, / Akik gyakran megemlítik törvényét, / És azok szerint járnak mindenha. - Az Úr a mennyben helyheztette székit, / Hol gyakorolja igaz ítéletit; / Ő országlása kihat mindenre.
Isten angyali, áldjátok az Urat, / Ti, erős lelkek, kik ő akaratját / Megteszitek, járván ő kedvére! - Dicsérjétek őt, minden ő seregi, / Kik a mennyekben szolgáltok őnéki, / És cselekszitek szent akaratját!
Minden teremtményei, őt áldjátok, / És birodalmát felmagasztaljátok! / Örökké áldjad, lelkem, az Urat!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: Strasbourg, 1539
Meghallgatható dallama