Az ének szövege
- Ó, Jézus, mi üdvösségünk, / Fejedelmünk, dicsőségünk,
Szívünknek fő vigasztalója!
Rólad, csak rólad énekel / Szánk buzgó dicséretekkel,
Lelkünknek édes táplálója;
Egyedül csak hozzád térünk, / Mert hű pásztornak ismerünk. - Ó, mily szent az az indulat, / Mely veled örömest mulat,
Ó, Jézus, üdvösség forrása!
Boldog, akit hívsz magadhoz, / Méltóztatsz szent asztalodhoz,
Hogy kegyelmed jelét ott lássa.
Bizony, boldog az oly ember, / Ki nálad kedvességet nyer. - Mert érdemedben részesül, / Teveled, Uram, egyesül,
Ki hű tagja e vendégségnek.
Mint a bort s kenyeret veszi, / Akképp részesévé teszi
A hite őt az üdvösségnek,
Melyhez ártatlan Jézusunk / Vére által vagyon jussunk. - Azért, kit bűnök rongálnak, / Járulj e kegyes Királynak
Víg örömmel szent asztalához!
Nem vet el ez irgalmas szív, / Mert könyörülő, igaz, hív,
Bátran folyamodj oltalmához:
Bévesz sebe rejtekébe, / Mint ígéri szent jelébe. - Nincs is egyébben oltalmunk, / Reménységünk, bizodalmunk,
Édes Jézus, hanem csak benned.
Szállj hozzánk, kedves vendégünk, / Oltsd meg nagy lelki éhségünk,
Mert eledelünk csak érdemed;
Szívünket, ímé, kitárjuk, / Szentségedet várván várjuk.
szöveg: Losontzi Hányoki I. után Bajnóczi J., Debrecen, 1806 | dallam: P. Davantès, Genf, 1562 (84. zsoltár)