Az ének szövege
- Ó, üdvösséges áldozat, / Mennyországot megnyitottad,
Elvetted Isten haragját, / Megtörted halál hatalmát. - Úr Jézus, ki a keresztfán / Drága szent vérét kiontván
Üdvösségünknek ára lett, / Bűnünkért ő tett eleget. - Csak ebben áll azért hitünk, / Hogy Krisztus meghalt érettünk,
Üdvösséget nyert minékünk; / Mert érte kedvessé lettünk. - Bizonyságot erről teszünk, / Szent testét ha jegyben esszük,
És szent vérét hittel vesszük, / Haláláról emlékezünk. - Hitünkkel kell testét ennünk, / Mert mennybe vitetett tőlünk;
Ott esedezik érettünk, / Valakik őbenne élünk. - E vacsorát hagyta nékünk, / Hogy ővele együtt éljünk,
És lelkünkben ne rettegjünk; / Mert kegyelmet nyert minekünk. - Jámborságot csak kövessünk, / Hogy Ő tagjai lehessünk,
Gyűlölségre ne siessünk; / Atyafiszeretők legyünk. - Méltatlan ezzel ne éljünk; / De magunkat megpróbáljuk:
Új életre igyekezzünk; / Hitlenséget távoztassunk. - Hálát adunk néked, Isten, / Minket szerettél oly igen,
Szent Fiadnak nem kedveztél, / Így vesztünkből megmentettél.
szöveg: Debrecen, 1723 | dallam: M. Luther, 1543 (Úr Isten, te tarts meg minket)
Meghallgatható gyülekezeti- és kórusénekként
Meghallgatható videóként
A kálvini úrvacsoratan versbe foglalása, melyet az ismeretlen szerző a középkori keresztyén misztika egyik legfontosabb gondolkodója: Aquinói Szent Tamás egyik himnuszának soraiból bont ki: „O salutaris hostia, quae caeli pandis ostium”, azaz: „Ó, üdvösséges áldozat / Mennyországot megnyitottad - majd énekünk így folytatódik „Elvetted Isten haragját, / Megtörted halál hatalmát.” A református tanítást legegyértelműbben az ötödik vers fogalmazza meg: "Hitünkkel kell testét ennünk / Mert mennybe vitetett tőlünk; / Ott esedezik érettünk, / Valakik ő benne élünk.”