Az ének szövege
- Én lelkem, ébredj fel / Az Úrnak dicséretére,
És szent emlékezetére / Víg szívvel gerjedjél.
Kegyelmét keressed / E te lelki orvosodnak,
Hű és édes táplálódnak / Jóvoltát hirdessed. - Mert éhező valál, / A szomjúság elepesztett,
A bűn oly kútba rekesztett, / Hol kész volt a halál.
De lelke megesett / Rajtad e kegyelmes Úrnak,
Látván, nyavalyáid dúlnak, / Téged felkeresett. - A kútból kihozott, / Az igazságnak mezején
És az életnek kútfején / Vezérlett, hordozott.
Végre vitt magához, / Bíborban felöltöztetett,
És kegyelméből ültetett / Ő szent asztalához. - Hol megelégített / Megtöretett szent testével
És kifolyt drága vérével, / Melyet elkészített.
Boldog, ki ezzel él, / Mert a Sátán annak nem árt,
Semmi veszély nem tehet kárt, / A haláltól sem fél. - Azért, kik éheztek, / Jertek az Úr asztalához,
Siessetek jóvoltához, / És megelégesztek.
Mert az Úr nem hagyja / A töredelmes lelkeket,
Sőt táplálja mindezeket: / Magát nekik adja. - Mint a száj részesül / A látható szent jegyekben,
Úgy e nagy Úr a hívekben / Él, s vélek egyesül.
Lesz édes dajkájuk: / Megtöretett szent testének,
Kiontott drága vérének / Hasznát szabja rájuk. - Hát lelkem, tégy vallást, / Hogy igaz szívvel szereted
Ez Urat, s híven követed, / És néki adsz szállást.
Jöjj be hozzám, kérlek, / Jézus, én kedves vendégem,
Mert te vagy én dicsőségem, / Csak téged kedvellek.
szöveg: Losontzi Hányoki I., 1754 | L. Bourgeois, Genf, 1551 (34. zsoltár)