Az ének szövege
- Ó, én lelkem, dicsérjed Istenedet,
Aki ily jól táplálja életedet,
Mint hű atya ő szeretett fiát,
Ezért örömmel néki adj hálát! - És e földön te magad úgy viseljed,
Isten országát, hogy te is terjesszed,
Arra szüntelen nagy gondod légyen,
Mivel tartozik minden keresztyén. - Mint a kenyért sok búzamagból sütik,
És a bort is sok szőlőszemből szűrik,
Így lélek szerint e vacsorában
Egy testté, vérré leszünk mindnyájan. - Szeresd hát, ember, a te feleidet,
Gyakran jelentvén jótéteményidet!
Gyűlölség, harag benned ne légyen,
Melyet erősen megtilt az Isten. - Az Ő szent igéjében gyönyörködjél,
Ki ezért téged megáld nagy bőséggel!
Szentlelke által gerjeszt tebenned
Buzgó szerelmet, és kedvel téged. - Végre tégedet ez árnyékvilágból
Felviszen a mennyekbe innét alól,
Hol az ő választott szentjeivel
Örök boldogságban élsz örömmel. - Lelkem, szüntelen oda igyekezzél,
Ki felől immár szent zálogot vettél,
Ha ezzel magad gyakran biztatod,
Boldog lészen életed és holtod.
szöveg: Szenci Molnár A., Herborn, 1607 | dallam: G. Franc, Genf, 1542 (8. zsoltár)
Szenci Molnár Albert úrvacsorai éneke először 1607-ben jelent meg a genfi zsoltárok magyar fordításait tartalmazó Psalterium Ungaricumban. Szövege jó emlékeztető, hogy az úrvacsora nemcsak Istennel közösség (communio), hanem egymással is.