Az ének szövege
- Mi kegyes Atyánk, kit vallunk hitünkben:
Légy segítségül ily nagy szükségünkben,
Építs meg minket mi természetünkben,
Ki vagy mennyekben. - A te szent neved szenteltessék köztünk,
Ne uralkodjék hamisság mibennünk;
A te szent igéd hirdettessék köztünk,
Hogy el ne vesszünk. - Jöjjön miközénk a te szent országod,
Csak te bírj minket, bűnös fiaidat;
Ismerhessük meg a te szent Fiadat,
Krisztus Urunkat. - Ne légyen bennünk ördögnek országa,
Ne bírjon minket a bűnnek soksága;
Szálljon miközénk hitnek igazsága,
Megtisztulása. - Természetünket ne hagyjad követnünk;
Akaratodat építsed mibennünk,
Hogy mindenekben tenéked engedjünk:
Ne hagyj elesnünk. - Mi kenyerünket mindennap megadjad,
Dolgunkban áldást, csendes nyugodalmat;
És mindenekben testünket tápláljad
És oltalmazzad. - Megbocsásd nékünk gonosz bűneinket,
Álnokságinkat, hitetlenséginket:
Végy ki közülünk minden irigységet,
És gyűlölséget. - És ne vígy minket gonosz kísértésbe,
Ne hagyj elvesznünk a mi bűneinkbe’;
Oltalmazz minket, ne essünk kétségbe,
Ördög kezébe. - Szabadítsál meg minket a gonosztól,
Bűntől, ördögtől, minden álnokságtól,
Ellenséginktől, hirtelen haláltól,
És kárhozattól. - Dicsőség néked mennyben, örök Isten!
Ki mihozzánk vagy nagy türelmességben:
Hallgass meg minket e könyörgésünkben,
Áldj meg hitünkben!
Miatyánk | Mt 6,9–13
szöveg: Debrecen, 1560 | dallam: Tinódi Lantos S., 1549 (Siess, keresztyén)
Legrégibb magyar Miatyánk-parafrázisunk egyike, mely 1806-ig minden énekeskönyvünkben szerepelt. Most a jól ismert Tinódi-dallamra énekelhetjük.