Az ének szövege
- Én Istenem, én erős Istenem!
Miért hagyál el ennyire engem?
Kiáltásomtól a segedelem / Nagy távol vagyon.
Én kiáltok tehozzád egész napon,
De mégsem felelsz meg, nincs ki megtartson;
Még éjjel sem hallgatok semmi módon / Ez ínségben. - De te szent vagy, és az Izráelben
Te szentséged megmarad mindenben:
Dicsértetel e gyülekezetben / Szívvel, lélekkel.
A mi régi atyáink teljességgel
Tebenned bíztanak jó reménységgel,
Szükségükben őket segedelmeddel / Megtartottad. - Ha ők szívből kiáltottak hozzád,
Mindjárt őket megszabadítottad;
Benned bíztak, és őket nem hagytad / Esni szégyenben.
Én nem vagyok ember, de féreg lévén,
Minden népeknél vagyok nevetségben:
Csúfolnak, utálnak, és megvet minden, / És keserget. - Aki lát, minden csúfol engemet,
Száját elhúzza, szól merő mérget,
Fejét rázza, hunyorgatja szemét, / Reám néz szörnyen,
Mondván: „Ez ember bízott az Istenben,
Szabadítsa meg azért őtet innen;
Ha szereti az Isten, néki légyen / Segítségül.” - Hogy te engemet anyám méhéből
Kihozál, ottan segedelmem lől,
Csecsemőkoromban is egyedül / Csak benned bíztam.
Sőt, mihelyt anyám méhéből származtam,
Istenem voltál, reád támaszkodtam,
Bátorsággal tehozzád ragaszkodtam, / Én Istenem! - Ne távozzál azért messze tőlem,
Ne hagyj el, mert nagy az én gyötrelmem!
Nincs segítőm, és az én sérelmem / Nem fáj senkinek.
Sok erős bikák engem körülvettek,
A básáni nagy ökrök reám törnek,
Megölni, megtaposni igyekeznek / Nagy méltatlan. - Az ő szájukat énreám tátván
– Ragadozó, ordító oroszlán –
Agyarkodnak, hogy engem torkukban / Béfalhassanak.
Könnyhullatásim, mint a vizek, folynak,
Én csontjaim helyükből kimozdulnak.
Szívem megolvadt, és tagjaim fájnak / Sebek miatt. - Mint cserép, minden erőm elszáradt,
Száraz nyelvem az ínyemhez ragadt;
Porba vetél engem, érzem kínját / Halál mérgének.
Mert engemet sok ebek körülvettek,
Gonosz népek ellenem összegyűltek,
Kezeimet és lábaimat ezek / Általszúrták. - Én csontjaimat megszámlálhatnák,
Szörnyű szemeket reám fordítnak,
Kínomban nem szánnak, de gúnyolnak, / Űznek csúfságot.
Elosztották egymás közt én ruhámat,
És öltözetemre vetettek sorsot,
Hogy abból ne metélnének foltokat, / Osztván részre. - Azért tőlem, Uram, ne légy messze,
Ne késsél, életemnek ereje!
Kérlek, siess, tekints ínségemre: / Légy segedelmül!
Mentsd meg életem az éles fegyvertől,
Védelmezz meg e sok dühös ebektől,
Egyedül-voltomat mentsd meg ezektől, / Jóvoltodból! - Tarts meg éhes oroszlán torkától,
És az egyszarvú fenevadaktól,
Mik mostan körülvettek nagy mordul, / Ó, tarts meg engem!
Ezért nevedet híven hadd dicsérem,
Az én atyámfiainak hirdetem,
És a szent gyülekezetben tisztelem / Felségedet. - Istenfélők, dicsérjétek őtet,
Jákób fiai, áldjátok nevét;
Izráel népe, féld e Felséget / Mint Istenedet!
Mert nem utálja a szegénynek ügyét,
És tőle el nem fordítja szent színét,
De ha kiált, meghallgatja kérését / Nagy kegyesen. - Azért dicséretem rólad lészen
Minden előtt a gyülekezetben,
És én fogadásim semmiképpen / Meg nem töretnek.
A szegények esznek, megelégesznek,
Téged az Istent keresők dicsérnek,
Él az ő lelkük, és benned örvendnek / Mindörökké. - E földi népnek minden serege
Az Úrhoz gyűl ez emlékezetre,
És a pogányoknak nemzetsége / Néki hajt fejet.
Mert egyedül az Úr bír mindeneket,
Övé az ország, és a pogány népet
Bírja, rajtuk megmutatván erejét / Kezeinek. - A gazdagok, kik megelégedtek,
És kik már porrá lenni készültek,
Dicsérnek téged minden szegények / És nyomorultak,
És maradéki mindnyájan azoknak
Néked szolgálván, térdet-fejet hajtnak,
És mindörökké téged Úrnak mondnak, / Ó, nagy Isten! - Minden nemzetek a jövendőben
Te igazságodat dicséretben
Tisztelik, magasztalják szívükben / Az egész földön.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Lyon, 1547
Kiemelt versek: 1., 4., 8–10.
Meghallgatható dallama
Az igaznak szenvedéséről és dicsőségéről szól ez a zsoltár. Régen évente legalább egyszer – nagypénteken – felhangzott a gyülekezetben, mert ennek a zsoltárnak szavaival, sóhajtott fel halálos kínjai között Jézus a keresztfán. Sajnos, újabban éppen azok a zsoltárok koptak ki a használatból, amelyekben a legvilágosabban tükröződik a beteljesült prófécia, azaz Jézus személye. (Csomasz Tóth K.) Bővebb ismertető