Az ének szövege
- Mindenható Úr Isten, mi, bűnös emberek,
Gyónást és vallást teszünk mint töredelmesek. - Mert mi igen vétkeztünk Istenséged ellen,
Mint teremtő, megváltó és szent Atyánk ellen. - Életünknek rendiben igen megbántottunk,
Mi nagy sok bűneinkkel téged bosszantottunk. - Gonosz szóval, szándékkal, látással, hallással,
Irigységgel, mordsággal, rágalmazásokkal. - Szitkos, átkos voltunkkal, haragtartásunkkal,
Hamisan mi hitünket gyakran mondásunkkal; - Isteni káromlással és hitetlenséggel,
Mi nyomorúságinkban békételenséggel. - Istennek szent igéjét noha gyakran halljuk,
De mibennünk majd semmi gyümölcsét nem látjuk. - Az isteni és atyafiúi szeretet
Nincsen bennünk, de vagyon éktelen, rút élet. - Bujaság és torkosság, megfojt a kevélység;
Telhetetlen s átkozott, izgat a fösvénység. - Mint tengernek fövénye megszámlálhatatlan:
Azonképpen mi bűnünk nálunk tudhatatlan. - Azért mi is magunkat Istenséged előtt,
Bűnösöknek vádoljuk mind e világ előtt. - Ne nézd mi bűneinket és gonoszságinkat,
De tekintsd kegyelmesen irgalmasságodat. - És el ne feledkezzél te ígéretedről,
A bűnösökhöz való kegyelmességedről. - Azért néked könyörgünk, felséges Úr Isten:
Ne állj bosszút szertelen mi gonosz bűnünkön. - De minékünk megbocsáss te szent Fiad által,
Hogy mi üdvözülhessünk ő irgalma által. - Hisszük, hogy meghallgattál mi könyörgésünkben,
Azért lelki örömmel mi ezt mondjuk: ámen.
Confessio generalis – bűneinkről vallástétel, különösen úrvacsora előtt
szöveg: Debrecen, 1560 | dallam: Kolozsvár, 1744
Kiemelt versek: 1–4., 10–16. A keretező versek együtt, a közbülsők két csoportban váltakozva is énekelhetők.
Ez az ének az istentiszteleti rendtartásunk szövegei között is megtalálható középkori gyökerű úrvacsorai közös gyónó imádság versbe foglalása. Fennmaradt az 1566. évi Váradi énekeskönyvben, 20 versszak terjedelemben. Régi címe Bornemissza Péter énekeskönyvében így hangzik: „Bűneinkről való közönséges vallástétel az Úristennek előtte, melyet akármikor is éneklünk, de főképen akkor szoktuk mondani, mikor az Úrnak szent vacsoráját kiszolgáltatjuk.” (Csomasz Tóth K.)