Az ének szövege
Megáll az Istennek igéje, És nem állhat senki ellene. A nagy Isten vagyon mivelünk, És Szentlelke lakozik bennünk.
szöveg: a 161. ének 4. verséből | dallam: Kolozsvár, 1908
Ez a kedvelt prédikáció előtti énekünk nem egyéb, mint Luther világhíres énekéből, az Erős vár - ból, annak is a legrégibb magyar szövegéből a negyedik vers változatlan első fele. Ez a magyar fordítás „Erős várunk nékünk az Isten” – kezdettel már az 1566. évi, nagyváradi kiadású, sőt talán az azt megelőző, de ma már egyetlen példányban sem létező 1562-i debreceni énekeskönyvben is megvolt. Ennek a korábbi kiadásnak néhány lapját éppen a Váradi énekeskönyv egyetlen példányából, bekötési táblájának töméséből nemrég áztatták ki a németországi Wolfenbüttelben a volt hercegi könyvtár munkatársai, néhány más fontos régi magyar könyv egyes lapjaival együtt. Az egész leletet Schulek Tibor ismertette a Magyar Könyvszemle – c. folyóirat 1970-iki évfolyamában.
Az éneknek ezt az első szövegét a hagyomány szerint Skarica Máté készítette volna. Ennek valószínűségét, ha nem is zárja ki, mégis csökkenti az a körülmény, hogy Skarica 1562-ben még csak tizennyolc éves, irodalmi körökben ismeretlen ifjú volt, hacsak tanító mestere és atyai barátja, Szegedi Kis István nem volt segítségére munkájának a nyilvánosság elé vitelében. Az egész ének ezzel a szöveggel 1806-ig, majd több-kevesebb változtatással 1921 óta volt benne a református énekeskönyvben.
Dallama ebben az alakjában némi átritmizálással Luther énekének abból az erdélyi változatból való, amelyet az 1837-ben Kolozsvárt megjelent énekeskönyvünk tanúsága szerint azóta a mai napig használnak a magyar és erdélyi unitáriusok. (Csomasz Tóth K.)