Az ének szövege
- Örvendez, Uram, a király / A te nagy hatalmadban
És szabadításodban;
És vigad nagy buzgósággal, / Hogy őt megsegítéd,
Ínségből kimentéd. - Úgy viseled néki gondját, / Hogy amit csak kér tőled,
Mindent ő megkap tőled.
Mihelyt megnyitja ő száját, / Szól alig egy igét:
Már hallod kérését. - Előbb, hogynem könyörgene, / Meghallgatod, meglátod,
Irgalmaddal megáldod,
És felteszel ő fejére / Színarany koronát
Mint királyi pompát. - Felvevéd nagy dicsőségre / A te segedelmeddel,
Örök üdvösségeddel.
E nagy királyi felségre / Tőled emelteték
És ékesítteték. - Szereted őt minden jókkal, / És a te szent áldásod
Néki örökké nyújtod.
Örvendetes vígságokkal / Őt gyönyörködteted,
S járhat teelőtted. - E király mindenkor bízik / Csak az ő Istenében,
És nem fél veszélyében.
A Magasságosnak nyugszik / Irgalmasságában,
És megmarad abban. - Megtalálja kezed őket, / Akik reád támadnak,
Bosszúságodra járnak.
És a te gyűlölőidet / Kezeidből senki
Soha ki nem menti. - Mint a hév tüzes kemence, / Haragod körülveszi,
És őket mind ellepi.
Haragos orcádnak színe / Őket megemészti,
Mint a láng, elnyeli. - Mert gonoszra igyekeztek, / Szándékoztak ellened,
Hogy bosszantsanak téged.
Sok csalárdságot terveztek, / De hogy véghez menjen,
Erejükben nincsen. - Azért, Uram, már támadj föl: / Mutasd meg hatalmadat,
Lássuk erős voltodat,
Hogy dicsőséges erődről / Vígan énekeljünk,
És benned örvendjünk.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1–4., 10.