Az ének szövege
- Uram, a te igéd nekem / A sötétben szövétnekem;
Mind igazak és ámenek, / Amik szádból kijöttenek,
Azért amit nem látok szemmel, / Béveszem szavadra hitemmel. - Bízom hozzád erős hittel, / Hogy te mindent megcselekszel,
Amit szent igédben ígérsz: / Hogy kegyelmesen hozzám térsz,
És megbocsátván bűneimet, / Megadod örök életemet. - E nagy jót neked köszönöm, / Mely nekem arra ösztönöm,
Hogy a Jézust, kiért velem / Közöltetik a kegyelem,
Tartsam lelkem megtartójának, / Szeressem, engedvén szavának. - Igazgass, Uram, engemet, / Hogy megőrizzem hitemet;
Ha von magához e világ, / Én mint Krisztusba oltott ág,
Tőle vegyem tápláltatásom, / Míg az élők közt lesz lakásom.
szöveg: Lengyel J., Debrecen, 1806 | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551 (30. zsoltár)
Lengyel Józsefnek ezt az igaz hitről írt, és a Heidelbergi Káté 20-21. kérdéseihez kapcsolódó énekét méltán számíthatjuk legszebb dicséreteink közé. Világosan, egyszerű nyelven, tömören és hiánytalanul mondja el Isten igéjének a hit útjain át Krisztust megismertető és Krisztusban megismerhető titkait, úgy, hogy azok nem titkok többé, hanem kijelentéssé világosodnak. Ennek a kijelentésnek a fénye vonja be az utolsó versbe foglalt szép könyörgést:
Igazgass, Uram, engemet,
hogy megőrizzem hitemet;
ha von magához e világ,
én, mint Krisztusba oltott ág,
tőle vegyem tápláltatásom,
míg az élők közt lesz lakásom.
Ha volna, aki már nincs tisztában az első vers második sorában levő „szövétnek” szó értelmével, azzal magyarázatul közöljük, hogy a régi magyarok így nevezték és a Szentírásban ezzel a szóval fordították a pislogó házi olajmécsesnél nagyobb, kézben hordozható és szabad lánggal égő világító szerszámokat, más néven fáklyákat, melyek gyantás tartalmú fadarabok voltak és sötétben, szabadban való járás közben az út megvilágítására szolgáltak. Így világosodik meg számunkra az is, hogy mit jelent az ének kezdete:
Uram, a te igéd nekem
a sötétben szövétnekem …
(Csomasz Tóth K.)