Az ének szövege
- Hálaadásunkban rólad emlékezünk,
Kegyelmes Istenünk, tégedet tisztelünk
Te nagy jóvoltodért, és felmagasztalunk,
Haszontalan szolgák, mert ezzel tartozunk. - Hajtsd le füleidet, értsd meg kérésünket,
Mi édes Istenünk, ne nézd bűneinket;
Tiszta szívből kérünk, mi könyörgésünket
Vedd hozzád, Úr Isten, esedezésünket. - Gerjeszd fel igédnek szerelmét lelkünkben,
Szentlélek Istennek szentségét szívünkben;
Adj igaz értelmet bőséggel elménkben,
Téged szolgálhassunk e földön éltünkben. - Tanúságra erőt csak tetőled kérünk,
Hogy szent Istenséged dicsértessék tőlünk:
Ha először a te országod keressük,
Semmiben nem lészen fogyatkozás nékünk. - Azért gyorsaságot elkezdett dolgunkban,
Végig megmaradást mi hivatalunkban,
Szorgalmatosságot s hűséget tisztünkben,
Egymás-szeretetet plántálj életünkben. - Engedd meg ezeket, Szent Atyánk, Krisztusért,
Mi Üdvözítőnkért, kegyes táplálónkért,
Ki egy hatalomban Szentlélek Istennel
Élsz és uralkodol mindörökké, Ámen.
szöveg: Sztárai M., Debrecen, 1560 | dallam: Kolozsvár, 1556 (Semmit ne bánkódjál)
Ezt az istentisztelet lelki áldásaiért könyörgő és hálát adó éneket a magyar reformáció egyik legjelentékenyebb és legeredményesebb terjesztője írta. Sztárai Mihálynak sem születési, sem halálozási idejét nem ismerjük pontosan.
Mintegy huszonöt bizonyosan tőle származó éneke közül tizenhat a zsoltár. Ezekben a többnyire szabad átköltésekben az eredeti zsoltári tartalom mellett megszólal az egyéni, lírai hang is: zsoltárait részben újszövetségi tanulságokkal, részben a török uralom alatt sínylődő magyar nemzetre, nem egyszer a hatalmasok, vagy ahogyan ő mondja „az fő népeknek” gonoszsága által elnyomott szegény nép szenvedéseire utaló reflexiókkal színezte. (Csomasz Tóth K.)