Az ének szövege
- Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát!
Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát!
Zúgó harang, / Ének és orgonahang,
Mind az ő szent nevét áldják! - Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett!
Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett.
Nagy irgalmát / Naponként tölti ki rád:
Áldását mindenben érzed. - Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged,
Elkísér utadon, tőle van testi épséged.
Sok baj között / Erőd volt és örömöd:
Szárnyával takarva védett. - Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat,
Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad.
Lásd: mit tehet / Jóságos Lelke veled,
És hited tőle mit várhat. - Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem!
Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem!
El ne feledd: / Napfényed Ő teneked!
Őt áldjad örökké! Ámen.
szöveg: J. Neander, 1680 | fordítás: Csomasz Tóth K. | dallam: Stralsund, 1665
Megjegyzés: a 9/4-es ütembeosztás Gárdonyi Zoltán javaslata, mely „nagy hármas” értelmezéssel ad lendületet a dallamnak.
Joachim Neandernak ebben a világszerte elterjedt énekében a 103. zsoltár egyes gondolatai visszhangzanak. Az éneket emelkedett hangja, nyelvezetének barokkos pompája, bibliás és életközeli légköre méltán tette nagyon kedveltté az egész világon.
A régi brémai tanító- és lelkészcsaládból származó Neander is szabadgondolkodó és vallástalan volt, amikor 1670-ben a Márton-templom első lelkészévé Theodor Untereyck-et (1635-1693), a lutheránus pietizmussal párhuzamosan kialakult német református kegyesség jeles képviselőjét választották meg. Unereyck igehirdetése kezdetben mind a lelkészi kar, mind a műveit ifjúság részéről nagy ellenállásba ütközött. Maga az ifjú Neander is azért kezdte őt hallgatni, hogy megcáfolhassa, sőt kigúnyolhassa. E helyett azonban a hallott igehirdetések az ifjút megtérésre indították. Így vált belőle „a református énekköltés atyja”, ahogy később elnevezték. Hátrahagyott 58 énekének nagyobb részét nem istentiszteleti célra, hanem templomon kívüli lelki épülésre szánta. (Csomasz Tóth K.)