Az ének szövege
- Mind adjon hálát Istennek, / Ki él e földön lenn,
Mint mennyben angyalseregek / Őt zengik szüntelen! - Dicsérjük Istent boldogan, / Mert ő a legfőbb jó.
Nagy csodaműve számtalan, / Karja mindenható. - Épségben tartott bennünket / Még anyánk méhétől,
S ha ember már nem segített, / Ügyünk ő vette föl. - Bár gyakran bűnnel bántottuk, / Nem fordult tőlünk el.
Megbocsát nékünk Krisztusért, / Megáld kegyelmével. - Ő adjon vidám új szívet / A régi helyébe,
És vessen gondot, félelmet / Tenger mélységébe! - Tartsa meg dolgos békében / Hazánkat, népünket!
Földi munkánkban kísérjen / Áldása bennünket! - Jóvolta járjon mivelünk, / Híven öleljen át,
És tartsa távol mitőlünk / Ma is a bajt, a kárt! - Ő legyen, míg tart ez a lét, / A mi üdvösségünk,
És ha itt utunk véget ért, / Égi örökségünk!
szöveg: P. Gerhardt, 1647 | fordítás: Túrmezei E. | dallam: J. Crüger, 1653
Meghallgatható gyülekezeti énekként 1. 2.
Azon tünődöm, mi is a hála voltaképpen? Mit érez az, aki hálás? Mi játszódik le benne? Az öröm egészen biztosan része ennek. Öröm nélkül nincs hála és hálaadás, ugyanakkor a hála mégis több az örömnél, vagyis nagyobb nála, magában foglalja az örömöt. (Németh Zoltán, Hajnali hegytetők - részlet in: Énekkincstár, Luther Kiadó Bp. 2017)