Az ének szövege
- Imádandó Isten, e széles föld néked
Zsámolyod, és a menny fényes ülőszéked,
A te mindenható kezeid csinálmánya
És erőd tüköre e világ alkotmánya;
Csak homályt találunk előttünk és mélységet,
Elménkkel megfogni akarván ily felséget. - Kezdete sohasem volt a te idődnek,
Esztendeid soha el nem végeződnek.
Minden dolgok tőled származnak mint kútfőtől;
Te lételt nem vettél semmi megelőzőtől,
A változásoknak körülötted helyt nem adsz,
Aki régen voltál, te ugyanazon maradsz. - Láthatatlan Lélek, te betöltesz mindent,
Jelen vagy itt alant, valamint odafent.
Nincs oly dolog, melyet szemeid ne látnának,
Bár fedjék ködei a sötét éjszakának.
Ó, emberek, nincsen az Isten előtt titok,
Tudva vannak nála minden gondolatitok. - Csudákkal teljes a természet temploma,
Melyekből kitetszik bölcsességed nyoma.
Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsinyekben,
Gondod el nem fárad annyi sok ezerekben;
Végtelen jóságod a menny és föld hirdeti,
Sokaságát nyelvünk mert ki nem beszélheti. - Szenteknek szentje vagy, ó, Isten, s nincs hiba
Szent akaratodnak határozásiba’.
Megáll igazságod, ha tartasz törvényszéket,
Mivel jól ismered a szívet és veséket;
Mégis a bűnösnek halálán te nem örülsz,
Inkább nagy irgalmad szerint rajta könyörülsz. - Boldog nép az, amely imád ily felséget,
Boldog, kit ily felség kegyelmébe bévett,
Akinek hatalma mindenre elégséges,
Jósága megadja, akinek mi szükséges.
Tartsd fenn, ó, jó Atyánk, köztünk ez ismeretet,
Hogy te nem egyéb vagy, hanem merő szeretet.
szöveg: Lengyel J., Debrecen, 1806 | dallam: P. Davantès, Genf, 1562 (89. zsoltár)