Az ének szövege
- Ó, könyörgést meghallgató / Édes Atya, mindenható,
Ha lelkem hozzád emelkedik,
És a buzgóság szárnyain, / Ajakim óhajtásain
Elődbe érvén, reménykedik:
Érzem, hogy az örök élet / Már e földön az enyém lett. - Ha templomban megjelenek, / Ahol összesereglenek
Felséges neved imádói:
Velük együtt fohászkodva / Úgy tetszik, mintha vigadva
Ott volnék, hol a menny lakói
A te királyi székednek / Előtte letelepednek. - Te, ki a szív mozdulásit, / Mint a vizeknek folyásit,
Szabadon hajtod ide s tova,
Neveld ezt az érzést bennem, / És taníts jól könyörgenem;
Majd egyszer pedig, Mennyek Ura,
Vígy be az egek egébe, / Imádásod szent helyébe.
szöveg: Nagy I., Debrecen, 1806 | dallam: P. Davantès, Genf, 1562 (84. zsoltár)