233. Eljött hozzánk az üdvösség

Az ének szövege

1. Eljött hozzánk az üdvösség, / Mely kegyelemből árad;
   Jóra nincs bennünk tehetség, / Erőnk hiába fárad.
   De a hit Krisztusra tekint, / Ki örök érdeme szerint
   Közbenjáró lett értünk.
2. Mit a törvény rendelt nekünk, / Nem tudtuk betölteni;
   S kárhozatot érdemeltünk / Mi, harag gyermekei.
   A test és vér nem engedett, / A lélek sírva szenvedett,
   S mi vesztünkbe rohantunk.
3. Sóhajtva hordtuk az igát, / És a haláltól féltünk;
   De Isten elküldte Fiát, / Ki emberré lett értünk.
   A törvénynek eleget tett, / És a veszélyből kimentett,
   Kiengesztelt Istennel.
4. Vessétek le mindannyian / A gyötrelmes kétséget!
   Maga mondja: „Bízzál, fiam, / Hited megtartott téged.”
   Mert a keresztség és a hit / Megnyitja a menny kapuit,
   Hogy soha el ne vesszünk.
5. Hitből jön a cselekedet, / Hogy életünk betöltse;
   Élő, igaz hit nem lehet, / Melynek nincs jó gyümölcse.
   Megáld és megszentel e hit, / Jó Istenünkkel egyesít,
   Szent, tiszta életet szül.
6. Dicsőség légyen Istennek / E drága ajándékért,
   Atya, Fiú, Szentléleknek / Csodás nagy irgalmáért!
   Hogy amint a jót elkezdte, / Azt bennünk el is végezze:
   Szent neve legyen áldott!

szöveg: P. Speratus, 1523 | fordítás: Új zengedező mennyei kar, 1743 | dallam: Nürnberg, 1523/24

Meghallgatható gyülekezeti énekként

Nem is gondolnánk, hogy egy ének közvetlen eszköze lehet a reformációs tanok elfogadásának. Pedig számos város mellett Heidelbergben Paul Speratus éneke által jutott győzelemre a lutheri reformáció, amikor egy vasárnapi misén (!) a nép egyszer csak az "Eljött hozzánk az üdvösség" kezdetűt kezdte énekelni. - írja a korálról Ecsedi Zsuzsa.
Ta­ní­tó ének ez a ja­vá­ból, ezért kü­lö­nö­sen is nagy ha­szon­nal for­gat­hat­juk, ol­vas­hat­juk (!), éne­kel­het­jük. Az alap­ve­tõ re­for­má­to­ri ta­ní­tás szó­lal meg ben­ne Is­ten igaz­sá­gá­ról, a hit ál­tal va­ló meg­iga­zu­lás­ról, tör­vény­õl, evan­gé­li­um­ról, Krisz­tus ál­do­za­tá­ról. S aki­nek ezek a fo­gal­mak szá­ra­zak, ide­ge­nek, te­o­re­ti­ku­sak, azok meg­ért­he­tik õket ének­lés köz­ben, sõt szí­vük­be zár­hat­ják. Mert ha az em­ber szá­já­ra ve­szi, a szí­vé­ig is könnyeb­ben jut. - olvashatjuk az evangélikus énekeskönyvből átvett korálénekről Hafenscher Károly tollából. Bővebben Érdemes megismerkednünk - szövegkönyv és hangfelvétel segítségével - Bach erre a korálra épülő, 9. számú kantátájával is.

Az ének letöltése