Az ének szövege
- Jer, Krisztus népe, nagy vígan / Mind egy örömre keljünk,
És egybeforrva, boldogan / Csak arról énekeljünk,
Hogy könyörülő Istenünk / Mily áldott csodát tett velünk,
Mit drágán szerzett nékünk. - A Sátán tett rám rabigát / És már halálba vesztem,
A bűn gyötört éj- s napon át, / Mert benne gyökereztem.
Mind jobban elsüllyedtem én, / Nem volt számomra már remény,
Megült a bűnnek átka. - Nem használt, sőt káromra lett, / Ha bármi jót is tettem,
Mert az égi ítéletet / Önkényből megvetettem.
Mégis kínzott a félelem, / Hogy csak a halál van velem,
És a poklokra hullok. - Ám az örök szent irgalom / Nagy ínségem megszánta,
És könyörülvén ily bajon, / Megenyhítni kívánta.
Mint jó Atya, szívébe vett, / Nem játék volt, amit megtett
Legfőbb kincsével értem. - Így szólott Egyszülöttjéhez: / Jött irgalomnak éve,
Én diadalmam, menj, siess, / Légy népem üdvössége,
Bűn átkából segítsd ki hát, / Fojtsd meg a rá leső halált:
Az embert térítsd hozzád. - S ím, az Atyának engedett / A Fiú, hozzám jöve,
Egy tiszta szűztől született / Testvéremül a földre.
Járt mint nagy titkos hatalom, / Felölté önnön alakom,
Hogy a Sátánt lebírja. - Szólt hozzám: Tarts ki már velem, / Most célod el kell érned,
Immár enyém a küzdelem, / Kiállok készen érted.
Te az enyém, én a tied, / S hol én vagyok, ott lesz helyed:
Szét nem választ az ellen. - És bár kioltja életem, / És bár kiontja vérem:
Mindezt javadra szenvedem, / Hű légy e hitben vélem.
A halált éltem megveszi / És szentségem jóváteszi
A bűnt, hogy üdvözülhess. - Én az Atyához felmegyek, / Ha végeztem a földön,
Hogy aztán Mestered legyek, / A Lelket rád kitöltöm,
Ki félelmedben bátorít, / S hogy engem ismerj, megtanít,
És igazságban járat. - Mit tettem és hirdettem én, / Azt kövesd szóban, tettben,
Az Úr országát építvén / És dicsőségét egyben.
Ne hagyd, hogy hívság s emberek / Megrontsák lelki kincsedet:
Ez légyen örök részed!
szöveg, dallam: M. Luther, 1523 | fordítás: R. Berde M.
Meghallgatható orgonafeldolgozás a reformáció korából
Luther énekköltészete egy súlyosan megrázó élménnyel indult: tanúja volt annak, hogy 1523 nyarán két szerzetestársát protestáns nézetei miatt megégették. Ennek hatására született az "Ein neues Lied wir heben an" kezdetű balladája, amelyet első szerzeményeként tartunk számon. Luther második, szintén 1523-ban keletkezett, "Nun freut euch, lieben Christen g’mein" kezdetű éneke is személyes hitvallás. ... megrázó nyíltsággal mutatja be azt az utat, amelyet Luther a kolostorba vonulástól Erlangenig megtett, és tömör összefoglalását adja annak, ahogyan a hit általi megigazulás megtapasztalásának belső békességéig eljutott. (Papp Anette) Bővebb ismertető
Az ismert dallamot kissé még könnyítve megnöveltük az eredetileg rövid - nyolcad értékű - felütéseket.