Az ének szövege
- Ím, béjöttünk nagy örömben, / Felséges Isten, / A te szentidnek gyülekezetébe, / A te templomodba, / Felséges Atya Isten.
- Itt megállunk teelőtted, / Felséges Isten, / És igaz hitből áldozunk előtted, / Vallást teszünk rólad, / Felséges Atya Isten!
- Vágyik lelkünk szent igédhez, / Felséges Isten, / Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, / A hideg kútfőhöz, / Felséges Atya Isten!
- Csak ez nékünk vigasságunk, / Felséges Isten, / Hogy lakozik a te neved közöttünk, / Dicsértetel tőlünk, / Felséges Atya Isten!
- Tartsd meg azért békességben, / Felséges Isten, / E szent gyülekezetet igaz hitben, / Te tiszteletedben, / Felséges Atya Isten!
- Prédikáltasd szent igédet, / Felséges Isten, / Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, / Áldd meg életünket, / Felséges Atya Isten!
- Zengedeznek mi ajakink, / Felséges Isten, / Örvendetes szókban, dicséretekben, / Ékes énekekben, / Felséges Atya Isten!
- Áldott vagy te magas mennyben, / Felséges Isten, / Kit illet dicséret a szent templomban, / Anyaszentegyházban, / Felséges Atya Isten!
szöveg: Debrecen, 1590 | dallam: Debrecen, 1774
Régi énekeskönyveink "Introitus" címmel közölték, arra utalva, hogy azt a templomba induláskor és bevonuláskor kell énekelni. Az eredeti kezdősor – „El-bémegyünk…” – valóban erre utal. Az első három strófa még a templom előtt szólalt meg, majd a negyedik alatt érkezett a gyülekezet a templomba. 1806 óta azonban „Ím béjöttünk…” szövegkezdettel énekeljük kezdő vagy derekas énekként. Bővebben