Az ének szövege
- Az Úr országol És regnál nagy jól,
A nép megrémül, Hogy ő ott fenn ül
A kérubokon, Ki előtt nagyon
Félnek és rettegnek E földön mindenek. - Nagy az Úr Isten Ő erejében.
A Sion-hegyen Minden népeken
Vagyon hatalma, Minden őt áldja,
Mert nagy az ő neve, És dicső szentsége. - Ez erős Úrnak Mint jó királynak
Nem kell hamisság, Csak az igazság.
Jó ítéletet A Jákóbbal tett,
Kit ő igen szeret Mint választott népet. - Istent áldjátok, Magasztaljátok;
Hajtsatok térdet Zsámolya előtt!
Mert ő szentséges! Áron és Mózes,
Az ő szent papjai Könyörögtek néki, - És a Sámuel Könyörgésével
Istent keresé Nagy szükségébe’.
És kérésükben Meghallá Isten,
Megadá nékiek, Amit tőle kértek. - Fönn, a felhőben, Oszlop képében
Őket vezérlé A puszta helybe’,
Kik ő törvényét És szent igéjét
Híven megőrizték, Frigyét kedvellették. - Meghallád, Isten, Ő kérésükben
Hozzájuk térél, És megengedél
Kegyességedből. De hogy bűnükből
Ők ki nem térnének: Megbüntettetének. - Áldjátok őtet, Mint Istenünket,
Térdet hajtsatok, És imádjátok!
A Sion hegyén, Ő lakóhelyén,
Dicsértetik itten, Mert szent az Úr Isten!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Kiemelt versek: 1–3., 8.
Meghallgatható dallama
A szent és felséges Isten dicséretét mondja el a zsoltár, hivatkozva az Úr kegyelmes tetteire; Mózessel, Áronnal, Sámuellel, valamint a pusztában vándorolt néppel szemben megmutatott jóvoltára. Dallamának lejtése sokban emlékeztet a 47. zsoltáréra. (Csomasz Tóth K.) További ismertető