Az ének szövege
- Ó, erős bosszúálló Isten, / Ki bűnünkért büntetsz erősen: / Jelentsd meg már hatalmadat! / Mind e világnak bírája, / Támadj fel, add meg valóba’ / A kevélyeknek jutalmát!
- Míglen marad ez büntetetlen, / Míg fuvalkodnak föl kevélyen / A gonosz istentelenek? / Míg élnek ily vigassággal, / És az ő gonoszságukkal / Vajon meddig dicsekednek?
- Uram, a te népedet rontják, / És örökséged sanyargatják / Minden irgalmasság nélkül. / Özvegyet, árvát megölnek, / Szegényt, jövevényt elvesztnek; / Ezt mondják szentségtelenül:
- Az Isten e dolgot nem látja, / A Jákób Istene nem tudja, / Amiket mi szerzünk mostan. / Én csudálkozom rajtatok, / Hogy ily oktalanok vagytok! / Fontoljátok meg valóban:
- Aki a fület teremtette, / És a látó szemet szerzette, / Hogy ne látna, sem hallana? / A pogányok büntetője / Titeket hogy ne büntetne: / Ki mást tanít, hogy ne tudna?
- Az Isten minden szívnek titkát, / Jól tudja minden gondolatját: / Hiábavalók, jól látja. / Boldog, akit te igazgatsz, / És törvényedre tanítasz, / És kinek vagy oktatója.
- Hogyha gonoszul lészen dolga, / És érkezik háborúsága, / Mindent elszenved csendesen, / Míglen az istentelennek / Vermet, koporsót készítnek: / Örömének vége leszen.
- Mert nem hagyja Isten ő népét, / El nem taszítja örökségét, / Sőt vagyon rájuk nagy gondja. / És midőn ideje eljő, / Mindent igazán ítél ő, / És a híveket megtartja.
- Ki ment meg a gonosztól engem? / És ki támad fel énmellettem / E gonosztévő nép ellen? / Ha Isten nem őrzött volna, / Már régen meghaltam volna, / És most feküdném a sírban.
- Midőn mondom: „Ím, el kell esnem”, / Ott menten megsegítesz engem / Te nagy irgalmasságoddal. / Mikor nagy bánatban volnék, / És szívemben kesergenék, / Megvigasztaltál azonnal.
- Ítéletedhez hogy férhetne / Az istentelenek törvénye, / Kik jót hamisra fordítnak? / Nagy sereggel összegyűlnek, / Hogy az igazat megöljék, / És ártatlan vért ontsanak.
- De én csak az Istenben bízom, / Ő énnékem erős kővárom, / És ezeket megbünteti. / Az ő számtalan bűnükért / És gonosztéteményükért / Az Isten őket elveszti.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Kiemelt versek: 1., 6–8.
Meghallgatható dallama
A zsoltáros isteni segítségért könyörög a gonosz és erőszakos emberekkel szemben, akik a becsületeseket üldözik. A kétféle életútról, háborúságról, megtartatásról szóló zsoltár 6-7. és 10. versében történt kisebb szövegi igazítás.