Az ének szövege
- Jöjj, mondjunk hálaszót / Hű szájjal és hű szívvel,
Mert rajtunk itt az Úr / Nagy csodadolgot mível.
Már anyaölben is / Volt mindig gondja ránk.
A sok jót, mellyel áld, / Ki sem mondhatja szánk. - Dús kincséből az Úr / Jó békességet adjon,
Hogy szívünkben a kedv / Víg és derűs maradjon.
Ne hagyja híveit / Bú-bajban sohasem;
A rossztól óvja meg / Itt s túl ez életen. - Az Atyát és Fiút / És a Szentlelket áldom;
A menny Urát, kiben / Szent egybe forrt a három;
Aki úgy szól ma is, / Ahogy régente szólt,
Nem változik: az Ő, / És az lesz, aki volt.
szöveg: M. Rinckart, 1636 | fordítás: Áprily L. | dallam: J. Crüger, 1647
Szerzője, Martin Rinckart (1586-1649) thüringiai evangélikus lelkész volt. Küzdelmes életének viszontagságai között, a harminc éves vallásháború dúlásai közepette bőségesen volt alkalma megtapasztalni nemcsak a nyomorúságokat, hanem Isten megsegítő kegyelmét is. Szolgálati helyén az 1637. évi nagy pestisjárvány idején közel ötezer személyt gondozott, pásztorolt, majd temetett el. De a legnagyobb megpróbáltatások között sem perlekedett az Úrral, sőt mindig és mindenben azt kereste és meg is találta, amiért Isten gyermeke hálás lehet. Kedves igéi közé tartozott a 119. zsoltár 17. verse: Jó nékem, hogy megaláztál, azért hogy megtanuljam a rendelésedet.
Ezt az ő hálás és örvendező lelkületét tükrözi minden valószínűség szerint 1630-ban az Ágostai Hitvallás százéves fordulója alkalmával írt éneke is. Az ének első két verséhez a közvetlen ihletést egy apokrifus bibliai könyvből, Jézus Sirák fia bölcsessége 50. részének 24-26. verseiből merítette. Van olyan nézet is, hogy az ének később, 1643/44 telén készült, amikor kezdett híre járni, hogy a hosszan tartó és rengeteg szenvedéssel járó vallásháború végéhez közeledik. Ismét más verzió szerint egyszerű asztali áldásnak szánta Rinckart az éneket, melyhez a Szentháromságot áldó harmadik versszak későbben került hozzá. Annyi azonban bizonyos, hogy 1649-ben, Újév napján, amikor már mindenki tudta, hogy az előző évben létrejött wesztfáliai béke véget vetett a küzdelmeknek s biztosította az evangéliumi hit szabadságát, énekünk már számos templomban felcsendült a hálaadó gyülekezet ajkán. Azóta sok ország számos egyházában és sokféle nyelven éneklik a hívek hálával és örömmel:
Dús kincséből az Úr jó békességet adjon,
hogy szívünkben a kedv víg és derűs maradjon… (2. vers)
Énekünk régebben „Jer, dicsérjük Istent” – szöveggel volt használatos. Szép új fordítását Áprily Lajos készítette énekeskönyvünk számra. (Csomasz Tóth K.)