Az ének szövege
- Meddig felejtesz el, Uram, / Míg nem emlékezel rólam? / A te orcádat énelőlem, / Örökké elrejted-e tőlem? / Miért nem könyörülsz rajtam?
- Míg tanácskozzam szívemben? / Míg keseregjek elmémben, / Még nappal is arra gondolván, / Ellenségem hogy rohan énrám? / Míg uralkodik fejemen?
- Tekints reám, kegyes Uram! / Szánj meg nyomorúságomban! / Szemeimet világosítsd meg, / Hogy életemben viduljak meg, / Halálban el ne aludjam.
- Hogy ellenségem ne mondja: / Íme, erőt vettem rajta! / És azon ők örvendezzenek, / Ha engemet elejthetnének, / És nem állhatnék lábamra.
- Mert én bízom jókedvedben, / Ki megvigasztalsz szívemben. / Örvendez azért az én lelkem, / Hogy Isten az én segedelmem, / Melyért dicsérem énekben.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Lyon, 1547
Kiemelt versek: 1., 3., 5.
Meghallgatható dallama vagy orgonafeldolgozásban
Az ember, kivált a próbatételek súlya alatt, hamar összeroppan és Istent vádolja. Isten azonban ilyenkor is csak látszólag hagyja el az embert (Ézs. 54: 7-8), s a benne bízónak kész szívvel nyújtja segítségét és vigasztalását. (Csomasz Tóth K.)