Az ének szövege
- Aki a felséges Úrnak / Lakozik oltalmában,
És e nagy hatalmasságnak / Nyugoszik árnyékában,
Az ilyen nyilván mondhatja: / Isten az én kővárom,
Ő életemnek oltalma, / És csak őbenne bízom. - A vadásznak ő tőrétől / Téged megment féltedben;
A pusztító betegségtől / Megoltalmaz kegyesen;
Téged ő kedves szárnyával / Takargat és befedez,
És az ő igazságával / Mint paizzsal védelmez. - Ha temellőled egyfelől / Ezren is elesnének,
És tízezren jobb kéz felől: / Mégis nem árthat néked,
Sőt, megnézed kedved szerint / Őket szemeid előtt,
Mondván: ő érdemük szerint / E veszély rajtuk esett. - Azért egyedül Istenben / Vetem az én hitemet,
Aki ül a magas mennyben, / Abban vesd reménységed,
És semmi kár téged nem ér, / Sem nem esel veszélyben,
És minden gonosz hátra tér, / Házad felé sem mégyen. - Mert az ő szent angyalinak / Megparancsolta nyilván,
Hogy téged oltalmazzanak / Minden te utaidban.
Tégedet ezek nagy szépen / Ő kezükben hordoznak,
Hogy lábad meg ne üsd kőben, / Oly híven igazgatnak. - Sárkányon és oroszlánon / Minden kár nélkül járhatsz,
Oroszlánkölykön és kígyón / Lábaiddal tapodhatsz.
Mond Isten: Őtet megtartom, / Mert engem szívből szeret;
Én őtet megoltalmazom, / Mert ismeri nevemet. - Mihelyt hív könyörgésében, / Őt menten megsegítem;
Véle leszek ínségében, / Melyből hamar kivészem;
És nagy dicsőségre őtet / Emelem, magasztalom,
És az én segedelmemet / Őneki megmutatom.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama, gyülekezeti énekként
Ha kiált hozzám, meghallgatom – szól a 91. bibliai zsoltár 15. verse böjt első vasárnapján, mely úrnapja erről az igeversről kapta az Invocavit elnevezést. A bibliai vers énekelt zsoltárunk utolsó versének felel meg: Mihelyt hív könyörgésében, Őt menten megsegitem.
E zsoltár 6. verse szerepel Jézus megkísértésének történetében (Mt 4,6), mikor a Sátán azzal próbálkozik, hogy őt az elbizakodottság tőrébe csalja. Amint Jézus felismerte az istenkísértő felhívást és visszautasította azt, úgy vigyázzunk mi is mindig, hogy a gondviselő Atya hűségébe és hatalmába vetett bizodalom sohase torzuljon bennünk babonás, vakmerő hetvenkedéssé. (Csomasz Tóth K.) Néhány szövegi módosítás vált szükségessé a 3-4. és 6. versekben. Bővebb ismertető