Digitális Református Énekeskönyv

12. Szabadíts meg, és tarts meg, Uram Isten

zsolt-012.jpg

Az ének szövege

  1. Szabadíts meg, és tarts meg, Uram Isten,
    Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő,
    És itt, e földön sok már a hitetlen,
    Nincs emberek közt igaz beszédű.
  2. Ezek egymásnak szólnak csak hívságot,
    Dolgukat festik szép beszédekkel;
    Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot,
    De nyelvük nem egyez ő szívükkel.
  3. Csalárd ajkukat elveszti az Isten,
    Eltörli hízelkedő nyelvüket,
    Kik kevélységükben szólnak nagy fennen,
    És csúfolják az együgyűeket.
  4. És ezt mondják: Jer, tegyük azt nyelvünkkel,
    Hogy minket minden nagyra becsüljön;
    Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel,
    És senki sincs, ki velünk pöröljön.
  5. Azért mond Isten: Ímé, a szegények
    Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak;
    Azért őket megszánom, és felkelek,
    És kezükből kimentem azoknak.
  6. Az Istennek mondási oly igazak,
    Mint a drága ezüst, kit a tűzben,
    Az ötvösök kohókban tisztítottak,
    És hétszer megolvasztottak szépen.
  7. Tartsd meg azért népedet kegyelmesen,
    Kérünk, jóvoltodból reánk tekints!
    Őrizz meg örökké a gonosz ellen,
    Hozzánk mindenkor jókedvet jelents!
  8. Mert a gonoszok nagy fennen forgódnak,
    Udvaroltatnak nagy kevélységben,
    Midőn a rosszak felmagasztaltatnak,
    És a jó ember nincs becsületben

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1., 5–7.

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés