Az ének szövege
- Szabadíts meg, és tarts meg, Uram Isten,
Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő,
És itt, e földön sok már a hitetlen,
Nincs emberek közt igaz beszédű. - Ezek egymásnak szólnak csak hívságot,
Dolgukat festik szép beszédekkel;
Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot,
De nyelvük nem egyez ő szívükkel. - Csalárd ajkukat elveszti az Isten,
Eltörli hízelkedő nyelvüket,
Kik kevélységükben szólnak nagy fennen,
És csúfolják az együgyűeket. - És ezt mondják: Jer, tegyük azt nyelvünkkel,
Hogy minket minden nagyra becsüljön;
Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel,
És senki sincs, ki velünk pöröljön. - Azért mond Isten: Ímé, a szegények
Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak;
Azért őket megszánom, és felkelek,
És kezükből kimentem azoknak. - Az Istennek mondási oly igazak,
Mint a drága ezüst, kit a tűzben,
Az ötvösök kohókban tisztítottak,
És hétszer megolvasztottak szépen. - Tartsd meg azért népedet kegyelmesen,
Kérünk, jóvoltodból reánk tekints!
Őrizz meg örökké a gonosz ellen,
Hozzánk mindenkor jókedvet jelents! - Mert a gonoszok nagy fennen forgódnak,
Udvaroltatnak nagy kevélységben,
Midőn a rosszak felmagasztaltatnak,
És a jó ember nincs becsületben
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1., 5–7.
Meghallgatható dallama vagy orgonafeldolgozásban
Aranyszabályt tanultak a kisdiákok a református elemiben: rosszat ne tégy, ne szólj, még csak ne is gondolj. Int erre a Példabeszédek könyve, óv az úttól, amely a halálba vezet, hiába látszik helyesnek (Péld 14,12; 16,25). Megélhetési vállalkozás volt a régi világban is a hamis tanúzás: tilalmazza a Tízparancsolat. Mára eltűnőben van a beszéd–tevékenység–gondolkodás szent összhangja. Írhatnánk ma is prófétai lelkülettel a szabadításért fohászkodó 12. zsoltárt: Nincs emberek közt igaz beszédű. (Fekete Cs.) Bővebben