Az ének szövege
- Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban,
Akik vigadoztok véghetetlen boldogságban,
Szent és ártatlan állapotban,
Az Úr nevét szép énekszóban,
Magasztaljátok vigasságban! - Lássátok, ti dicső angyali lelkek az égben,
A fénylő mennyei testek roppant seregében,
Mint uralkodik dicsőségben
Az Úr, és őtet felségében
Imádjátok tiszta szentségben! - Nap, hold, csillagos ég, ti az Urat dicsérjétek,
Jóságát, hatalmát, bölcsességét hirdessétek,
Mert amely rendet ő tinéktek
Kiszabott, az a ti törvénytek,
És ti annak híven engedtek. - Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége,
Erdők és ligetek, folyóvizek kiessége,
Sík mezők, rétek ékessége,
Vetések kellemetessége:
Mind a Teremtő dicsősége. - Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek,
Pompás liliomok s minden virági szépségek,
Színekkel kihímezett rétek,
Apróbb és nagyobb zöld növények,
A gondviselést hirdessétek. - E földön lakozó minden állat boldogsága,
A szárnyon repdeső madaraknak vidámsága,
A halak s férgek sokasága,
Egyszóval az élők világa
Mondja, mily nagy az Úr jósága! - Bölcs Isten remeki, kik az ő képei vagytok,
És a tőle lehelt emberi lélekkel bírtok,
Az örökkévalót lássátok
Munkáiban, és imádjátok;
Egy szívvel és szájjal mondjátok: - Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás,
A szentek Urának légyen örök magasztalás!
Kiben soha nincs megváltozás
Vagy ígérettől elhanyatlás,
Tőle fejünkre szálljon áldás!
Zsolt 196
szöveg: Diószegi S., Debrecen, 1806 | dallam: Debrecen, 1774
A 148. zsoltár verses formája, mely az egész teremtett világot hívja Isten dicséretére és magasztalására. Az 1. vers második felében, de további versekben is néhány apró szövegmódosítás található. Bővebb ismertető