Az ének szövege
- Dicsérjétek az Istent a mennyégben,
Dicsérjétek őt az ő szent székében! - Dicsérjétek mind őt, ti szent angyalok,
Dicsérjétek őt, ti mennyei karok! - Dicsérje nappal nap és a hold éjjel,
Dicsérjék a csillagok fényességgel! - Dicsérjétek őt ti is, nagy-szép egek,
És a magasság felett való vizek! - Dicsérjék szent nevét az Úr Istennek,
Mert mindezek általa teremtettek! - Helyet rendelt ő szépen mindezeknek,
Hogy parancsolatjának engednének. - Dicsérjétek őt mind, ti földi lények,
És lakói a vizek mélységének, - Tűz, jégeső, köd, hó és minden pára,
Forgószelek, kik engednek szavára. - A hegyek, völgyek, termőfák s egyebek,
És fái a cédrusok erdejének. - Vadak és minden oktalan állatok,
Mind barmok, csúszómászók és szárnyasok, - Földi királyok és minden köznépek,
Fejedelmek és bírái e földnek. - Ti, ifjú népek és tiszta szép szüzek,
A vének mind és minden jó gyermekek! - Dicsértessék az Úr Istennek neve,
Mert felhat dicső volta az egekre! - Az ő dicsősége földön és mennyen,
És az ő jóvolta minden helyeken. - Az ő népének arcát felemelte,
A Sátán hatalmából kimentette. - Dicséret légyen mindenütt azoknak,
Kik az ő irgalmasságában bíznak! - Dicséret az Izráel fiainak,
És az Istenhez közel járulóknak!
Zsolt 148
szöveg: Debrecen, 1560 | dallam: L. Senfl, 1534 (Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli)
Az egész világot, a menny és a föld minden teremtményét Isten dicséretére hívja fel a lelkes hangulatú zsoltár. (Csomasz Tóth K.)