Az ének szövege
- Dicsérd az Istent, mostan, ó, én lelkem! / Csak őt dicsérem, amíg tart életem, / Fejedelmekben nincs reménységem, / Nem lesz emberben én üdvösségem.
- Mert ők meghalnak, ismét porrá lesznek, / És az élőkön már nem segíthetnek, / Azért boldogok mindazok lesznek, / Akik Istenben erősen hisznek.
- Gondja az Úrnak vagyon mindenekre, / Mennyre és földre és nagy tengerekre, / A bennük való teremtményekre, / E földön lakó sok szegényekre.
- Az igazaknak ő megőrizője, / Kegyetleneknek erős büntetője, / A szegényeknek megsegítője, / Az éhezőknek ő éltetője.
- Megszabadítja Isten a foglyokat, / Látóvá teszi a szegény vakokat, / Fölemeli az elbotlottakat, / Igen szereti az igazakat.
- És ő megőrzi a jövevényeket, / Szegény árvákat és az özvegyeket, / De megbünteti a bűnösöket, / Eltörli földről ő ösvényüket.
- Uralkodol te azért, Uram Isten, / Te szent Fiaddal örökké mennyégben, / A Szentlélekkel mind egyetemben, / Dicsérünk téged dicsőségedben.
Zsolt 146
szöveg: Debrecen, 1579 | dallam: Debrecen, 1774 (Meghódol lelkem)
A 146. bibliai zsoltár parafrázisát - mely Isten gondviselő szeretetét és kegyelmét dicséri - új énekként, de ismert dallamra énekelhetjük.