Az ének szövege
- Felséges Isten, hozzád kiáltunk nagy keserűséggel,
Könyörgünk néked, hogy légy segítséggel. - Tekints mireánk, kérünk Úr Isten, ily nagy szükségünkben,
Segíts meg minket erőtlenségünkben. - Miként a foglyok tömlöc fenekén, hangosan kiáltunk;
Senki nem hallja, nem könyörül rajtunk. - Pokolnak kínja, bűnnek soksága uralkodik bennünk:
Légy segítséggel, hogy mind el ne vesszünk. - Ha bűneinket te számontartod, felséges Úr Isten,
Vajon ki lenne előtted bűntelen? - Nincsen ártatlan, nincsen bűn nélkül senki teelőtted;
Azért könyörgünk, utunk vezéreljed: - Mert csak tenálad vagyon kegyesség és nagy irgalmasság,
Krisztus Jézusért bűnünkből szabadság. - Örvendez szívünk, felséges Isten, te ígéretedben,
És hozzánk való nagy kegyességedben. - Megszabadultunk a Krisztus által örök kárhozattól;
Nincsen félelmünk immár a haláltól. - Ó, szabadító, mennybéli Isten, egyetlen reménység,
Te szolgáidnak légy örök üdvösség. - Dicséret néked, Atya Úr Isten, a te szent Fiaddal
És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal!
Zsolt 130
szöveg: Debrecen, 1560 | dallam: Cantus Catholici, 1651
A 130. bibliai zsoltár újszövetségi értelmezésű parafrázisa, mely a bűnből szabadulást Krisztus érdeméhez köti, utolsó négy versében pedig e fölötti örvendezését fogalmazza meg. Lendülettel teli, energikus dallama a 16. századi históriás énekek világát idézi.