Az ének szövege
- Az Istenben bízom jó reménységgel,
Miért szóltok hát így én lelkemnek,
Hogy én a ti hegyetekre fussak el,
És mint egy madár, messze repüljek?
Mert a kegyetlenek íjukat szegzik,
Hogy a tiszta szívűket meglőjék,
Már a nyilakat az idegbe vették. - Mert igaz ő, és igazságot szeret,
És kedves orcát mutat azoknak,
Kik igazságban rendelik éltüket.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama vagy orgonafeldolgozásban
Ennél a zsoltárnál kezdődik a számozásbeli eltérés egyfelől az ősi héber és az azt követő protestáns biblia- és énekeskönyv-kiadások, másfelől a római katolikus egyházban a hitelesnek elfogadott latin bibliafordítás, az úgynevezett Vulgata között. A Vulgata-fordítást Hieronymus, magyarosan Jeromos, a mai Dalmáciában született latin egyházatya (kb. 331-420) készítette, ill. részben ő szerkesztette egybe. Különösképpen egybeolvasztotta ezt a két zsoltárt, nem törődve azzal, hogy a 11-iknek, mely nála a 10. zsoltár záró része, külön címe is van, amely így szól: „az éneklő mesternek, Dávidé.”
Ennek következtében a katolikus zsoltárszámozás a 11-iktől eggyel alacsonyabb a mienknél egészen a mi 114-115. zsoltárunkig, melyeket a Vulgata 113. számmal szintén egybeolvasztott. Mindjárt azután a mi 116. zsoltárunkat a bibliai 10. versénél (Hittem, azért szóltam) kettéválasztja, és innét a 147-ikig ismét eggyel alacsonyabb számjelzést használ. Ott azután a bibliai 12. verssel (Dicsőítsd Jeruzsálem az Urat) újabb kettéosztás révén állítja helyre az eredeti sorszámot. Mindkét zsoltárnak (10. és 11.), de kivált a tizediknek szövege az egyházunkra nehezedett üldöztetéseknek évszázadaiban nagyon időszerű volt. A 10. zsoltárról tudjuk, hogy a magyar gályarabok 1675. április 29-én egy Capra Cotta nevű olasz falubeli istállóban keservesen énekelték. (Csomasz Tóth K.)