Az ének szövege
- Végtelen irgalmú Isten, hozzád kiáltok, / E nagy mélységekből szabadulást kívánok; / Értsd meg kérésimet, érjék füleidet / Ennyi sok zokogások.
- Igazságod szerint ha cselekedel vélünk, / Ha mind számontartod, amit ellened vétünk: / Senki nem állhatja súlyos kezed miatt, / Tőled ha büntettetünk.
- Fölötte bőséges nálad a kegyelmesség, / Atyai kegyesség, szelíd engedelmesség, / Néked hát szentektől s földi emberektől / Adassék nagy tisztesség.
- Az Urat óhajtom, várja lelkem az Urat, / Szívem szomjúhozván, hogy mutassa jóvoltát; / Igéjéből értem, melyben reménységem: / Nem vonja meg irgalmát.
- Lelkem az Úr Istent buzgósággal óhajtja, / Mint éjjeli strázsa napköltét alig várja, / Reggelről reggelre, estéről estére / Szívem Istent úgy várja.
- Valakik az Úrnak választott szenti vagytok, / Egyedül csak benne legyen bizodalmatok, / Mert ő nála váltság, vagyon irgalmasság, / Ő lesz nektek Atyátok.
- Izráelt megváltja és a keresztyénséget, / Hívek seregének megbocsátja vétküket, / Minden nyavalyából, az örök halálból / Kimenti a lelküket.
Zsolt 130
szöveg: Újfalvi Katona I., 1612 | dallam: Kolozsvár, 1744 (Ó, én két szemeim)
A reformáció századában a zsoltárok közül az 51-ik mellett legtöbb énekírót a latin kezdetű szavairól De profundis-nak nevezett 130. zsoltár ihlette meg. Ez az énekünk is a hatodik bűnbánati zsoltárnak nevezett 130-iknak az átköltése, melynek versfőiből - VIFALVI - a szerző neve is kiolvasható. (Csomasz Tóth K.) Bővebb ismertető