Az ének szövege
- Mélységből hozzád kiáltunk: / Úr Isten, könyörülj rajtunk! / Nyisd meg a te füleidet, / Hallgasd meg könyörgésünket! / Mert ha te mind megítéled, / Amit vétettünk ellened, / Mind elkárhozunk előtted.
- Nagy a te irgalmasságod, / A bűnt Te megbocsáthatod; / Nincs nékünk semmi érdemünk, / Már semmi ártatlanságunk. / Nincs, ki kérkedjék előtted, / Félünk mindnyájan Tégedet, / És könyörgünk mi Tenéked.
- Bízzunk azért az Istenben, / És nem a mi érdemünkben, / Nyugodjék Őbenne lelkünk, / Ő légyen mi reménységünk; / Lám, nékünk nyilván ígéré, / Hogy akar oltalmunk lenni, / Azért higgyünk csak Őnéki.
- Erősek legyünk hitünkben, / Bízzunk csak az Úr Istenben; / Ne essünk Benne kétségben, / Ne szomorkodjunk lelkünkben. / Minden keresztyén hív légyen, / Ki megújult Szentlélekben, / És bízik csak az Istenben.
- Ha minékünk sok bűnünk van, / Istennek több kegyelme van, / Ő irgalmának nincs vége, / Bár sok az emberek vétke. / Ő nékünk kegyes pásztorunk, / Ki őriz minket pokoltól, / És megment a kárhozattól.
Zsolt 130
szöveg és dallam: M. Luther, 1524 | fordítás: Várad, 1566
Meghallgatható gyülekezeti énekként (németül), Bach orgonafeldolgozásában
Ebben az énekben is a reformátori énekköltés legfőbb jellemvonásait látjuk: semmi sem hiányzik belőle, ami a mondanivaló szempontjából fontos, és semmi sincs benne, ami felesleges. (Csomasz Tóth K.) A szövegben egyetlen szó - ám éppen a legelső - változott meg, mivel mind a bibliai zsoltár, mind Luther verses szövege a mélységből való kiáltást említi egyértelműen.
A Luther-szöveg magyar fordítása leginkább abban tér el az eredetitől, hogy az egyes szám helyett többes számot alkalmaz. Ez a kis változtatás nemcsak azt fejezi ki, hogy nagyobb a baj, ahol nemcsak egy ember kiált, hanem azt is segít tudatosítani, hogy még a mélységben sem vagyunk egyedül, mert Isten mindannyiunk könyörgését hallja: Úr Isten, könyörülj rajtunk! (Vizi I.) Bővebben