Az ének szövege
- Jer, emlékezzünk, keresztyén népek / Ő jóvoltáról a nagy Úr Istennek: / Mert csak egyedül ő mi ügyünknek, / Mennyen és földön oltalma éltünknek.
- Szemem emelvén vetem hegyekre, / Tekintetemet a nagy mély völgyekre, / Hogy onnan jutnék segedelemre, / De nem találék az Istennél többre.
- Csak Ő énnékem egy segítségem, / Bűntől, haláltól, pokoltól védelmem, / A kárhozattól megmenti lelkem, / Ki mennyet, földet teremtett, és engem.
- Nem hagy tégedet a kísértésben, / Nem hagyja lábad elesni veszélyben, / Isten szemei reád mindenben / Vigyáznak, csak higgy az Ő szent nevében.
- No, keresztyének, tehát örvendjünk, / Mert az Úr Isten paizsunk minékünk, / El nem aluszik, vigyáz mellettünk, És önnön maga őrködik felettünk.
- A nap hévsége nappal nem sérthet, / És a hold éjjel téged nem emészthet, / Mert az Úr Isten őrzi éltedet, / Minden gonosztól megmenti lelkedet.
- Őrizzen téged a nagy Úr Isten, / Minden dolgodban óvjon s vezéreljen: / Valahol te jársz az ő nevében, / Megoltalmazzon most s minden időben.
Zsolt 121
szöveg, dallam: Debrecen, 1560
A 121. bibliai zsoltárnak ez a verses parafrázisa már nagyon korán, 1549-ben megszületett. Bevezető vers után szólal meg a zsoltár első gondolata, az utolsó vers pedig kifejezetten alkalmas áldást kérő ének.