Az ének szövege
- Ó, boldog az az ember, ki Isten útján jár,
Törvényét tartja szemmel, és mindig őrá vár,
Kik Istent szívből óhajtják és őrzik bizonyságát,
Hűségét meglátják. - Ím, tudtul adtad nékem, kegyelmes Istenem,
Hogy utamon vezérel törvényed szüntelen.
Úr Isten, hozzád vágyom én, ezt kérem szívem mélyén
Már itt, e föld színén. - Szent törvényedre szívem, igédre föltekint,
És őrzi mindazt híven, mi engem jóra int.
Vezérelj engem, Istenem, a te nagy hűségedben,
Mindvégig éltemben. - Megáll az Úr igéje, örökké megmarad,
Hol hangzik ő beszéde, ott bő áldás fakad,
Nem állhat senki ellene, megáll az ő beszéde,
Mert soha nincs vége.
Zsolt 119
szöveg: C. Becker, 1602 | fordítás: Vizi I. | dallam: H. Schütz, 1661
Meghallgatható: gyülekezeti énekként, kórussal, eredeti nyelven (németül)
Cornelius Becker a 16–17. század fordulóján Lipcsében, a teológián tanított, és a Nikolaikirche lelkésze volt. Luther énekeit is felhasználva 1602-ben adta ki verses psaltériumát, melyhez több szerző, köztük Heinrich Schütz komponált dallamokat.