Az ének szövege
- Én lelkem, áldva áldjad / Szép énekszóval Istened!
Irgalma bőven árad. / Jóságát nem feledheted.
Ő megbocsátja vétked, / És szánja a gyengét.
Hű szívén rejt el téged. / Megment, megóv, megvéd.
Új ifjúság lesz részed. / Megáld új erővel.
Ad vigaszt bőven néked, / És bajban nem hagy el. - Mint jó szülő megvédi / És szánja gyenge gyermekét,
Oly irgalommal nézi / Az Úr, ki féli szent nevét.
Hisz ő jól tudja, látja, / Hogy életünk múló,
Mint fű és rét virága, / Oly gyorsan hervadó.
Ha szél fú rá, már eltűnt, / Helyét se lelnéd fel.
Ily múló földi létünk. / A vég mindig közel. - Csak egy nem érhet véget: / Az Úr kegyelme megmarad,
Bár tűnnek ezredévek / És századok, mint pillanat.
Népét nem hagyja cserben, / Egy árva hívét sem.
Úr ő a földön, mennyen / És csillagezreken.
Ég-föld és minden angyal, / Szolgáld őt, dicsérd, áldd!
Zengd, lelkem, énekszóval / Az Úr nagy jóvoltát!
Zsolt 103
szöveg: J. Gramann, 1525 | fordítás: Túrmezei E. | dallam: H. Kugelmann, 1540
Meghallgatható gyülekezeti énekként többfél formában: 1. 2. 3. , hangszerkíséretes énekként, orgonaműként
A lutheri reformáció egyik legkorábbi éneke ez a 103. zsoltárra készült dicséret. Széles ívű, szárnyaló dallama jól illik a zsoltár alapvetően hálaadó mondanivalójához.