Az ének szövege
- Miért távozol tőlünk, Úr Isten,
Ily messze, és magad mit rejted el?
E sok ideig való ínségben,
Miért, hogy minket így felejtesz el?
Ím, az istentelen kevélységgel
Kergeti a szegényt és nyomorgatja:
Hálója essék az önnön nyakába! - Mert az istentelen dicsekedik,
És gyönyörködik kívánságában.
Dicséri a fösvényt, hízelkedik,
Istent káromol felfuvalkodván,
Akit megutál nagy hívságában,
Sőt, kevélységében így gondolkodik:
Hogy nincsen Isten, azzal csúfolódik. - Átokkal, szitokkal rakva szája,
Szól az ő nyelve csak álnokságot.
E nyelvet szoktatta csalárdságra,
Mellyel szerez sok bút és bánatot.
Barlangban magát meghúzza titkon,
Leshelyből a szegényre ólálkodik,
Hogy megfoghassa, azon forgolódik. - Még azt is mondja az ő szívében,
Hogy Isten ezzel semmit sem gondol;
Orcáját elrejti ezek ellen,
Szemét behunyja, máshová fordul.
Kérlek, Uram, e dolgon megindulj,
Nyújtsd ki kezed, a szegényt ne felejtsd el,
A nyomorultnak légy jó segítséggel! - Miért mívelné a gonosz ember,
Hogy káromolja, csúfolja Istent?
Szívében mond: számot Isten nem kér.
De te, Uram, értesz és látsz mindent.
Azért a szegény csak reád tekint,
A nyomorult, az árva benned bízik,
És kegyesen tőled megsegíttetik. - Törd meg az istentelenek karját,
Hívd elődbe, és idézd törvénybe,
Vizsgáld és ítéld meg gonoszságát,
Ekképpen nem mer jönni elődbe.
És így örökké regnál az Isten:
A pogányokat földről mind eltörli,
És igazsággal szent népét vezérli. - Uram, tekintsd meg a nyomorultat,
A szelídeket kegyesen tartsd meg;
Vedd füledbe ő kiáltásukat,
Erősítsd szívüket, vigasztald meg.
A szegény árvákat védelmezd meg,
Zabolázd meg az erőszaktevőket:
E földön óvd a gonoszoktól néped.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1554
Kiemelt versek: 1–2., 4., 7.
Meghallgatható dallama vagy orgonafeldolgozásban