Az ének szövege
- Az Úr Istent magasztalom, / Jóvoltáról emlékezem,
Mindig hozzá folyamodom, / Mert meghallgat, azt jól tudom. - Számtalan kínokban valék, / Bűneimért kit érdemlék:
De ismét megkönnyebbülék, / Mihelyt vigasztalást hallék. - Kiterjesztvén kezeimet, / Kiáltottam Istenemet,
Be sem hunytam szemeimet; / Nem leltem sehol helyemet. - Magamban én dolgaimról, / Elébbeni életemről,
Nagy kedves nyájasságomról: / Gondolkodtam énekimről. - Nagy erősen, igaz hittel, / Magam Isten beszédével,
Kegyelmes ígéretével, Bátorítám / Szentlelkével. - Csuda irgalmasságodat, / Hiszem, Uram, hatalmadat,
Onnan vészen bizodalmat, / Én lelkem minden oltalmat. - Kezeidnek karjaiban, / Élet, halál birtokodban,
Megmutatád, hogy markodban, / Vagyon minden oltalmadban. - Erős vitéz mint népeit, / Az ember ő két szemeit,
Mint jó pásztor ő juhait: / Úgy oltalmazza híveit. - A híveknek számuk vagyon, / Nevük nála írva vagyon,
Hajuk szála számon vagyon: / Rájuk gondja van oly nagyon. - Ne félj azért háborúdban, / Ó, én lelkem, nyavalyádban;
Erős légy bizodalmadban, / Mert vagy Isten oltalmában.
Zsolt 77
szöveg: Németi F., 1565 előtt | dallam: Debrecen, 1774