Az ének szövege
- Sok ínségünkben hozzád kiáltunk, felséges Úr Isten,
Mert parancsoltad, hogy megkeressünk a mi szükségünkben. - Tudjuk, hogy méltán mi bűneinkért te megvertél minket,
Mert nem tiszteltünk, sőt ingereltük te szent Felségedet. - A mi atyáink mivelünk együtt ellened vétkeztek,
Azért, hogy téged ők nem ismertek, téged nem tiszteltek. - Reád maradtunk, mert mindenektől mi elhagyattattunk,
Az ellenségtől ostromoltatunk, naponként rontatunk. - Ígéretedből, te szent igédből téged megismertünk;
Szent Fiad által néked könyörgünk: légy kegyelmes nékünk! - Ne hagyd, tekintsd meg ígéretedet, és a te népedet,
Kik tiszta szívből mostan dicsérik a te szent nevedet. - Végy ki immáron e nagy ínségből, pokol köteléből,
Hogy te szent neved magasztaltassék mi nemzetségünktől. - Nagy hálát adunk mint Istenünknek és mi Teremtőnknek,
Te Szent Fiadnak és vigasztaló Szentlélek Istennek.
Zsolt 74
szöveg: Sztárai M., Debrecen, 1590 | dallam: Kolozsvár, 1774
Énekelhető az 561. dicséret (Szent vagy örökké) dallamára is.