Az ének szövege
- Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserűségemben!
Te szent Fiadért légy segítséggel: ne essem kétségbe,
Mert mindenfelől, látod, Úr Isten, vagyok kísértésben. - Az Írás rólad, Felséges Isten, bizonnyal azt mondja,
Hogy valakinek tebenned vagyon szíve nyugodalma,
Az olyan ember meg nem szégyenül, mert te vagy oltalma. - Gyermekségemtől fogva, Úr Isten, mind ez ideiglen
Téged hívtalak én segítségül minden szükségemben,
Mostan is nincsen több bizodalmam sem földön, sem mennyen. - Nincsen szívemnek több bizodalma, Úr Isten, náladnál,
Ameddig próbálsz, szabad légy velem, csak ne haragudjál,
Mint kegyes Atya fiadat dorgálj, csak hogy meg nem utálj. - Csak te egyedül voltál, Istenem, énnékem gyámolom,
Nagy fájdalmimban és romlásimban az én vigasztalóm;
Ne hagyj elesnem s megszégyenülnöm, kegyes oltalmazóm! - Mely nagy örömem és bizodalmam vagyon nékem ebben:
Hogy ígéreted mint drága zálog itt van én szívemben;
Krisztus Jézusért engem meghallgatsz, tudom, kérésemben. - Jelentsd meg hozzám, felséges Isten, kegyelmességedet
És véghetetlen, kegyes atyai te nagy szerelmedet,
Hogy teljesítsd be könyörgésemre szent ígéretedet. - Add meg, Úr Isten, te szent nevedért, amit tőled kérek,
Szent Fiad által, teljes szívemből amiért könyörgök,
Mert csak tebenned bízom, Úr Isten, míg e testben élek.
Zsolt 71
szöveg: Nagybáncsai M., 1575 | dallam: Kolozsvár, 1744